Szerintetek is én vagyok a gonosz?

Nagyon egy kiszolgálásra vágyó személy vagy.

Attól függetlenül, hogy történt ez a szomorú dolog, vissza kell rázódni az életbe.

Az, hogy a tesód gyereke szülinapjára nem mentetek el, de még fel sem hívtátok, az ir rossz lehetett nekik. Ez olyan, hogyha megdöglött az én tehenem, dögöljön meg a szomszédé is szerű viselkedés.

Nem vagy gonosz, csak kicsit beképzelt, narcisztikus nő.

Már ne is haragudj de te se tudod mit akarsz.

Senkise hivogasson, de közben mindenki álljon melletted.

Ne fagassannak de legyenek támaszok.

Ha kiakartad volna önteni a szíved nekik akkor kérdezniük/hívniuk/reagálniuk kellett volna amit TE nem akartál.

Kicsit gondold ezt még át és rendezd le magadban mert szerintem most Te vagy kissé kiszámíthatatlan.

Tudom hogy nagyobb gondod is volt de valahol értsd meg a testvéredet is. Attól, hogy neked nem lett, nekik már van akit szeretnek és tudod 1. Szülinap csak egyszer van mégha sokaknak nem is nagy dolog.

Neked gyereked még lehet(akinek ugyanígy várni fogod az első szülinapját) de a tesod gyerekének nem lesz több első szülinapja.

Őszinte részvétem a babák miatt - sajnálom ami veled történt, ennek ellenére azt kell mondanom hogy ebben a helyzetben te vagy a hunyó. elvárod a támogatást, de nem látod hogy esetleg másnak is szüksége lenne rád- vagyis fel sem merül benned hogy viszonozd.

A tesódékat felhivhattad volna hogy "bizonyára megértitek, most képtelen vagyok elmenni a gyermeketek szülinapjára" De te csak simán besértődtél. Azt mondtad ne faggassanak, de rosszul esik mikor nem teszik. Ráadásul "kiosztottad őket" mert azt tették amit kértél. Nem mondom hogy gonosz vagy, de totál ellentmondásos amit csinálsz. Ezt a helyzetet te kavartad, a nem kérdezést is - mégis hogy tolakodhattak volna ennyi idő után oda hogy faggassanak mikor te kérted hogy ne?

A pszichológus jó ötlet. Van egy komoly problémád, gyászolsz, amit nyilván nem tudsz egyedül feldolgozni. A szakember segítsége jól jöhet. És nem azért mert egyelőre nem tudtad feldolgozni a veszteséged. (képtelenségnek is tarom ennyi idő után) Hanem amiatt ahogy a családoddal viselkedsz. Ne mard el őket magad mellől csak mer azt tették amit te akartál.

A megbocsájtás meg: Gondolkodj azon ki hibázott..... mert én nem vagyok benne biztos hogy ők.