Okkal lettünk kirakva?

A párom nevelő szülőknél nevelkedett. Hoztak ki még több gyereket így már nem fért el "otthon" viszont anyagilag nem állunk jól, össze költözni még nem tudunk, így a közelben lakik a mostoha nővére és felajánlotta hogy lakhat nála.

Na most elvált és a gyerekével él együtt, örültünk a dolognak. Az elején kértük, hogy mondjon egy összeget a szobáért de lehet még ő sem tudta eldönteni mennyit kérjen. Már akkor besokallt mert hogy "nem fizetünk" hát kérdem én hogy fizessünk ha azt se tudjuk mennyit? Aztán csak kinyögte mennyit szeretne, nem is volt baj mindig időben oda adtuk a pénzt. Tudni kell hogy alig van otthon, a ház szalad szó szerint, mosatlan hegyek, ruhakupacok mindenhol, cica, kutya bent.. ami után mi takarítottunk. Aztán megszólt minket hogy "jó lenne ha lenne látszata annak hogy itthon is vagyunk" számtalanszor össze pakoltam, elmosogattam, felmostam, stb. 2 nap múlva semmi sem látszott belőle, mert a kukáig nem volt képes elvinni a szemetet mindent széjjel hagytak.Kitakarítottam a fürdőszobát ami amúgy nagyon szép lenne de le van lakva az is, egy hét múlva nem látszott semmi belőle. A mosókonyhában ruha halmokon át lehetett eljutni a mosógépig én pakoltam össze azt is találtam egy rakás döglött egeret egy napom rá ment a rendrakásra és annyit nem mondott hogy köszönöm. A ház tele van egerekkel mi raktuk ki a csapdákat vettünk mérget, kint is van 3 kutyája kennelben, párom adott nekik szinte mindig enni. Csak mikor elfogy a méregdrága kutya kaja, volt hogy a mi kajánkat adta oda nekik. Aztán felmerült a tüzelő probléma is mert hogy mi is annál a tűznél melegszünk, jó nyilván igaza volt de hogy begyújtani sem gyújtott volna be?! inkább fagyoskodott napokig, utána kihűlt a ház, nem győztük felfűteni. Párom intézett fát több alkalommal is, a kertbe leborították, szóltunk neki hogy jöjjön segítsen bepakolni. Jó jön nemsoká... erre odaát iszogatott meg nevetgélt, egy fadarabot nem rakott arrébb. Aztán eldugult a konyhában a mosogató csoda hogy eddig bírta minden bele volt öntögetve. Nincs szifon, jó nembaj lebontottuk párommal falig a csöveket ledugott egy drótot, nem ment tovább lehet az illesztésben akadt meg. Erre kitalálta hogy vigyünk nagy nyomású mosót majd az kiviszi a dugulást nem győztük neki magyarázni hogy abból vissza felé is fog jönni víz és elázik az egész beépített konyhapultja meg mindene. Isten ments hogy az után is én takarítsak mert őt nem nagyon zavarta volna a dolog. Mondtuk neki hogy inkább hívjon ehhez szakembert már annyi mindent bele öntögetett és semmi. DE ugye nem költ rá, párom csinálja meg miért nem csinálja meg? Aztán utóbb már olyan volt hogy elment napokra haza se jött, meg ha hazajött akkor is se szia se semmi hanem, adtál a kutyáknak???? meg miért nem?? nem volt idő rá?? Aztán beszálltunk a mosópor öblítő dologba is mert csak mosunk páromnak ruhákat. Megvettük mindig a 3 literes öblítőt meg nagy kiszerelésű mosóport, úgy hogy egy héten 1x mosunk ő meg vagy 3-4x. Mikor rá került a sor mindenből kisebbet vett. Mikor főztünk és ugye nem állunk jól anyagilag mindig annyi adagot csináltunk h 2-3 napig bejárjon, odajött kiszedett egy hatalmas tányérral, jó nem sajnálom egye.. bele evett 2 falatot és hmm neki ez nem finom és ott hagyta... ezt is számtalanszor eljátszotta. Elhiszem hogy ő jól áll anyagilagés tud "pocsékolni" de mi nem.

Értem én hogy ott voltunk és persze nyilván segítünk ebben abban, dehogy már mi csináljunk mindent helyette? És mikor párom közölte vele hogy most NEM adott a kutyáinak úgy megsértődött hogy kirakta páromat. Idézem: "Neki ez nem megy." Tudom az ő háza nincs mit tenni ilyenkor, csak ki kellett írnom magamból, mert mi tényleg nagyon sok mindent megcsináltunk azért hogy tudjunk "együtt élni", és bánt hogy még mi vagyunk a szemetek. 23/L