Aki volt már úgy, hogy számított a keresztszülőségre, végül nem őt kérték fel, az hogy viszonyult később az illetőhöz?

Mi pont így jártunk, annyira azt hittem, mivel tiniként még mondta is párszor hogy engem szeretne keresztszülőnek, hogy amikor meglett a baba és olyat választott, akivel alig tartották a kapcsolatot, úgy éreztem, mint akit leöntöttek egy kanna vízzel...

Ma már örülök hogy így alakult, mert nagy felelősség a keresztszülőség, így pedig csak simán barát vagyok, segítek ahol tudok, ha kell, de nincsenek keresztszülős elvárások.

Én eléggé megsértődtem, miután a nagynéném mondta, hogy szeretné, ha én lennék az unokatestvérem keresztanyja (18 év van köztünk) Majd megszületett a kislány és gyorsan meg is keresztelték, mással. Ő teljesen kiakadt, hogy nem mentem el a keresztelőre. Azóta se beszélünk, de nem csak emiatt.

Én is sokszor mondom a barátnőmnek, hogy "na majd a keresztgyereked" így eszembe se jutna születése után mást választani (amúgy se)

De ha szó se volt róla, én nem csinálnék belőle ügyet.

Amikor a volt legjobb barátom nője várandós lett akkor többször tettek utalást arra hogy engem kérnek fel keresztapának, keresztanya pedig a csaj egyik barátnője lett volna. Sokszor beszéltünk erről a témáról, szinte már bele is éltem magam a dologba. Ők úgy voltak vele hogy családi hagyományok ide, vagy oda, nem fognak családtagot főleg testvért keresztszülőnek felkérni. A nagybácsi, nagynéni legyen a saját szerepében, keresztszülő meg legyen nagyon közeli barát, ha jó a viszony akárkire számíthat a gyerek, nem kell ehhez családtagnak lenni. Meg ugye nem akartak vitát sem hogy akkor most melyiknek melyik testvére legyen a keresztszülő. A volt legjobb barátomnak egy bátya és egy húga volt, a nőjének meg két nővére, és ebből nem akartak vitát, meg sértődést így ki is jelentették hogy nem rokont akarnak keresztszülőnek.

Aztán végül az utolsó pillanatban dőlt el hogy mégsem én leszek a keresztapa. Úgy döntöttek hogy a csaj legjobb barátnőjének a párja legyen a keresztapa, mert szerintük ez így normális.

Ezen nem akadtam volna ki, és nem is sértődtem volna meg, de a körülmények az bántó volt. Egyrészt azért mert egy szóval sem említették hogy változtattak a dolgokon, meg sem hívtak a keresztelőre, nem s utaltak rá hogy mikor lesz, nem is tudtam róla hogy lesz. A másik pedig az hogy előtte mondogatták hogy keresztapa leszek meg stb... és mégsem én lettem. Csak utólag amikor a kislány már másfél éves lett, rákérdeztem erre a dologra és mondták hogy már rég meg lett keresztelve és már meg is van a kereszt apa stb... Amikor mondtam hogy erről miért nem tudok, meg miért nem szóltak előtte hogy változtattak a döntésükön akkor mondták hogy jaj elfelejtették meg izé... Persze tudatosan titkolták a dolgot. Ezen mondjuk túltettem magam, de más dolgokon is összebalhéztunk. Kiderült hogy a kislány anyja nem akarta azt hogy én benne legyek a körükbe mivel szerinte túlságosan különc ember vagyok és nem akarta hogy rossz hatással legyek a kislányra. Persze ezt nem mondta meg soha a szemembe hogy velem problémája van, pedig így lett volna tisztességes. Finoman tönkretette a barátságunkat mert túlságosan jó barát voltam, túlságosan segítőkész voltam, és nem tetszett neki az sem hogy kövérebb vagyok az átlagnál.

Ti és a másik baráti pár milyen minőségben vagytok együtt? Nekem például az is szempont lenne, hogy a pár házas-e vagy sem, mert azért akik "csak" kapcsolatban vannak gyerek nélkül egyik napról a másikra szétrebbenhetnek rossz esetben ráadásul elég csúnyán is, utána meg a szülőknek lesz kínos ezt a helyzetet kezelni a gyerek körül. Nyilván a házasság se életbiztosítás manapság, de azért nagyobb elkötelezettséget jelez egymás fele a külvilágnak, mint pl. a járás vagy a papír nélküli közös albizás.

Nektek van gyereketek? A másik párnak? A tapasztalat is szempont lehetett a választásuknál, nem feltétlenül a ti viszonyotok, elvégre ez a gyerekről szól.

Anyagi körülmények, nyújtható lehetőségek még egy szempont lehet valakinek.