Nők, akik olyan férfival kerültek komoly kapcsolatba, akinek már van gyermeke. Hogy viszonyult hozzátok a kisgyerek?

Én egy évig nem találkozhattam a párom lányaival. Ôk akkor 10 és 18 évesek voltak, amikor megismerkedtünk. Ex nem engedte.

A kisebbik lány aztán egyszer meglátott messzirôl, és kíváncsi lett rám. Nem olyan voltam, amilyennek elképzelt.

Szóval feljött hozzánk, mesét nézni. Én szeretem a meséket. :) Szilajt néztünk. Együtt.

Nem sokat beszélgettünk, hagytam, hogy hozzám szokjon. Nem erôltettem semmit.

A következô alkalommal moziba mentünk együtt, elôtte ettünk egy sütit. Akkor már picit beszélgettünk is. Legközelebb pedig már a nôvérét is elhozta! :)

Nagyon jóban lettünk az idôk folyamán. Csak annyi a titok, hogy ôszintének kell lenni. Nem kell "jópofizni", nem kell pót-anyukát játszani. Én pl. az elején megmondtam neki, hogy elég hülyén érzem magam, de hamar találtunk közös témát. (Nálunk pl. a cicák voltak az.) Nem árt egy kis empátia sem, hogy bele tudjuk élni magunkat a gyerek helyzetébe.

Szia,

Nálunk a páromnak egy négy éves kislánya van. Kb. 5 hónap után mutatta be nekem, de hamarabb is akarta, csak az anyja nem engedte. Már a legelején úgy viselkedtünk előtte mint egy pár, megcsókolt, megfogta a kezem az apja. A negyedik alkalommal közölte velem a kislány, hogy szeret. Iszonyat rugalmasak az ilyen korú gyerekek. Azóta mindig nálunk akar lenni, és most lesz az első itt alvása is ;)