SOS! Idegösszeomlás szélén állok, mi a megoldás?

Szia!

Én azt vallom, hogy semmi nem ér annyit, hogy az egészségem rámenjen, vagy idegösszeomlást kapjak. Ha úgy telne a hétvégém, hogy robotolok, a három gyerekem és a férjem pedig nézné, akkor ezen rettentően gyorsan változtatnék.

1. Ilyen nincs, hogy a gyerekek látványosan unják magukat, és nem segítenek. Mindenkinek vannak feladatai, egy 10 éves pl már simán felporszívóz, vagy kiviszi a szemetet. A kisebbeket is be lehet vonni, még ha most nem is segítség, később az lesz, de NEKED kell őket erre nevelni.

2. Biztos csinálnék olyan hétvégét, amikor rendelem a kaját, plusz jön egy takarítónő, én meg elmennék lazítani. Nekem is jár, nem cseléd vagyok, nem robot, és igenis kérek segítséget, ha nem bírom, mert nem leszek ettől sz*r ember.

3. A férjem nem sokáig lenne a férjem, ha nem vennék ki a részét, sőt, RÁM TÁMADNA. Ez nem tudom pontosan, hogy mit takar, de a terhek közösek. Ő is dolgozik, én is, így ő is takarít, én is, ő is neveli a gyerekeket, meg én is. Nincs ilyen, hogy neki elég a munkája. Hja, nekem is, de akkor megesz a kosz.

4. Ha nem használna a megbeszélés, tennék magasról a házimunkára. Feltenném is a lábam, bekapcsolnám a tévét, vagy aludnék egy napig. Nekem is JÁR a pihenés, hogy aztán újult erővel vessem bele magam a hétköznapi robotba. Sőt, továbbmegyek, még babysittert is fogadnék aznapra, vagy megkérnék szülőket, barátokat, hogy vigyázzanak a gyerekekre, amennyiben az apuka az állatokkal van, és lelépnék egy napra.

5. Igen gyorsan átállnék arra, hogy nem főzök a férjemre, nem mosnám a ruháit, s mikor szóvá teszi, elmondanám, hogy nekem elég magamra plusz a gyerekekre gondot viselni, ő már sajnos nem fért bele a keretbe.

Nagyjából ezeket tenném, attól függően, mi hat a leginkább a férjemre. De azt sosem hagynám, hogy idegileg tönkremenjek ebben, ennyit semmi nem ér!