Ti hogyan reagálnátok erre? Mit gondoltok erről?

Én azt nem értem, hogy ha mindig ilyen volt a férjed akkor miért mentél hozzá? Miért szültél neki gyereket? Miért vagy meglepődve, hogy ma nem ért haza időben?

Ha segítség nélkül neveled a gyerekeket és ezen fel vagy háborodva, akkor az első után miért vállaltál be még kettőt?

Bocs, de Te saját magadnak kerested meg a problémákat. Vannak ilyen mártír típusú anyukák, akik szentek és raktuk kívül mindenki szemét, de jellemzően az ilyen anyukák maguknak generálják a semmiből a gondokat és szándékosan keresnek valamit amin siránkozhatnak. Igazi házisárkány típus.

Ha harmadik személyben irsz, akkor azt gondolom, semmi közöd más életéhez.

Ha te vagy az anya, akkor meg ideje befejezni a felesleges hisztit.

Megértem, az én férjem is ilyen. Ehhez alkalmazkodunk. Mindig van B terv - gyerek mellett ez amúgy is alap :-)

De azt nem értem emiatt miért lesz neked több feladatod? Ha megbeszéljük hogy valamit a férjem csinál akkor azt ő fogja megcsinálni. Mindegy, hogy 10-kor vagy 3-kor.

Nézd, én értem, hogy frusztráló, hogy eltereztél valamit, ami nem jött be és még a két gyerek is üvölt, de nem gondolod, hogy túl akartad tervezni a napot? Mármint mindenki napirendjét a te előre elképzelt idilli menetrendedhez akartad igazítani, miközben a fél család nincs alkalmazkodóképes korban. Ennek persze az lett a vége, hogy a két kicsi behisztizett, te kiakadtál, a férjed szintén kiakadt, tehát 5-ből 4 embernek volt szar napja.

Mi lett volna szerinted a helyes? Fogni a 6 évest, pontban délkor a program vége előtt (feltehetőleg épp eredményhirdetés előtt) hazarángatni pontban 1-re ebédre? Aki próbált már 6 éves gyereket hazakényszeríteni legalább minimális, a gyerek számára is felfogható érv nélkül, az tudja pontosan, hogy az hova vezet... Egy sértődött, hisztis 6 éveshez és egy nyúzott apához, aki 10-20 veszekszik vele nyílt színen a többi szülő és az egész osztály előtt, hogy haza kell érni, különben anya mérges lesz.

Másrészt írod, hogy segítség nélkül kell nevelned a gyereket. Az apa elvitte a nagy gyereket sportnapra, nem segítség? Értem, hogy a kicsivel a legnehezebb, de az nem az apa hibája, hogy 3 hónaposan egy gyereknek szüksége van az anyjára...

Amúgy te mennyire emlékszel a gyerekkorodra? Vannak olyan emlékeid, hogy a szüleid percre elrendezik a napot és nem érted, hogy miért? Hogy már megint veszekszenek veled, mert ha még maradsz a barátaiddal, akkor lekéstek valami teljesen megindokolhatatlan dolgot, mint a "közös pihenés"? Nem mondom, hogy a férjed hibátlan, de 3 kisgyerekkel, nem lehet beosztani a napot, mert ez lesz a vége. Kicsit próbálj lazítani és elengedni az ilyeneket. Ha apának is a 6 évesednek jó napja volt együtt az többet ér annál, mint hogy ne késsenek otthonról egy órát. A kicsiket meg rendezd addig úgy, ahogy az kényelmes. Amúgy szerintem a fő bajod, hogy hulla fáradt vagy már a kicsi mellett. Ha teheted, akkor jövő héten hagyj otthon egy adag tejet és szabadulj ki otthonról egy régi barátnőddel csak egy forró csokira, esetleg teára, vagy sportolni picit. Ha már ott tartasz, hogy elrontod mindenki napját, mert nem jön össze valami, akkor szükséged lenne egy délután pihire.

Na látom már megint a "minden hülye szembe megy az autópályán" esete áll fent...

Egyébként mindenki a kérdésre válaszolt, csak az nem értjük, hogy ha a saját elmondásod szerint, ez nem egy szokatlan, sőt szinte átlagos eset, akkor miért vagy ennyire fölháborodva.

Lazíts egy kicsit, menj el pihenni! Ez fontos lenne, mert most nyílegyenesen rohansz egy nagyon csúnya válás felé.

Mit kellett volna csinálnia? Negyedóránként telefonálnia, hogy még mindig nem indultak el? Egy előtt írt, hogy nem érnek haza. Valószínűleg meg sem tudta volna mondani, hogy mikor érnek haza. Elhúzódott a program, ez kb. annyit jelent, hogy nem fognak hazaérni időben.

Anyám ugyanezt az elmebetegséget csinálta két évtizeden keresztül, és hol apámat, hol minket hívogatott állandóan, hogy hol járunk, mikor jövünk, és nem lehetett elmagyarázni neki semmilyen módon, hogy nem tudjuk, majd megyünk... Ja igen, apámmal még mindig ezt csinálja. Apám meg tök feleslegesnek tartja felhívni, mert így is, úgy is le lesz bäszva...