Elvárható-e egy fiataltól, hogy az idős szüleit ápolja, gondozza, ha azok már nem képesek rá?

A károgó háborgóknak mondanám, hogy ha valaki ellátásra szorul, akkor azt a megfelelő szakembertől kapja. Értem én, hogy nem akar menni, meg otthon akar maradni, meg mennyire jó neki, hogy a fia/lánya ápolgatja és arra megy rá minden napja, ki tudja mennyi ideje. Arra nem gondol, hogy a gyereke is szeretne egy családot vagy esetleg van már neki. Neki is van egy saját élete, tetszik vagy sem, az az egészséges ha tudja azt is élni. Az, hogy elszállásolják egy otthonban SOHA NEM BŰN. Szakemberek figyelnek az anyádra/apádra, te bármikor, akár naponta meglátogathatod, tudod, hogy ha esetleg rosszabbodna az állapota, ott azonnali segítséget kap. Nem mellesleg, marha "önzően" azt is számításba véve, hogy az idő csak múlik, senkitől nem várhatjuk el, hogy csak mi legyünk ami kitölti az életét. Igen, lehet 40-50 évesen is utazni, szerelmesnek lenni, karriert építeni, de akkor is ott lesz a folt, hogy na, a fiatal éveknek lőttek, körülöttem ár mindenki azt éli, amit én csak szeretnék. Akár tetszik, akár nem, az hogy valaki igenis ragaszkodik a saját életéhez, nem bűn. Mindenkinek van magánélete, vannak barátai, szerelme, hobbija, munkája, életcélja. A szülőtől önzőség, ha már komoly egészségügyi problémák mellett is köti az ebet a karóhoz. Elveszi a másik éveit. Másrészt aki beteg, azt kezelni kell. Szakszerűen. Ez meg egy álszent duma, hogy önzőség. Igenis legyen ideje annak a "gyereknek" magára is, mert később az ő lelki és testi egészsége kárára is mehet ez az egész.