Elvárható-e egy fiataltól, hogy az idős szüleit ápolja, gondozza, ha azok már nem képesek rá?

Én nem tenném.

Nem azért, mert nem szeretem az anyámat, hanem tudom, hogy ő sem akarná és én sem lennék képes rá.

Egy otthonban sokkal jobban tudnak rá vigyázni, sokkal jobb közegben lenne, mint amit én nyújtani tudnék. Bár nyilván meg is kell nézni, hogy milyen otthonba menjen, mert azok között is van sz*r.

A legtöbb ember nem ápoló, hogy normálisan el tudjon látni egy idős, beteg embert. Ráadásul ha olyan, akkor egész napos felügyelet is szóba jöhet, ami ellehetetleníteni a megélhetést is.

Ez akkor volt "divat" amikor a férfi dolgozott, a nő meg háztartásbeli volt. Akkor megoldható volt, manapság viszont kétlem. Legalábbis nem az általad felvázolt következmények nélkül.

Sajnos rám ez fog várni.

Anya már most kikötötte,hogy ha sikerül külföldre költöznöm a párommal és lakást venni,jönni fpg ő is velünk,és ott alar ékni.

És azt mondta,ha demens lesz,ne adjuk otthonba hanem mi ápoljuk majd őt.

Attól függ, hogy milyen szinten. Ha két elesett, 24 órás ápolásra szoruló szülőről van szó, akkor sem anyagilag, sem lelkileg nem veheti magára kizárólagosan. Sajnos van ezzel kapcsolatban személyes tapasztalatunk, egyszerűen éhenhalás. Ilyen esetben szaksegítséget kell kérni, és általában kapnak is az emberek.

Viszont ha az ápolás és gondozás azt jelenti, hogy főzni kell rájuk és napi szinten rájuk nyitja a gyerek az ajtót, akkor bässza meg a fiatalság saját magát. Anyámék fiatalságából több mint tíz év "ment el" az idős rokonok ápolására, és nem csinálták volna másképp. Azért vagyunk egy család, hogy segítsük egymást, tehát a beteg szülő, a beteg gyerek PRIORITÁS, nem pedig egy kolonc. Nem azért, mert felneveltek, hanem mert egy család vagyunk. Még ha a mai világban (de utálom ezt a "mai..." kifejezést) már csak valami anyagi közösséget jelent...

"Tényleg ördögtől való, ha az ember mondjuk inkább segítséget fogad, vagy mondjuk egy otthonban támogatja?"

Ez attól függ, hogy ki mit szeretne?

Ha akarata ellenére betuszkoljátok oda, akkor igen, ördögtől való és erőszakos.

Ha viszont nincs ellenére, akkor nem baj.

'

Elvárható-e egy fiataltól, hogy az idős szüleit ápolja, gondozza, ha azok már nem képesek rá?

Nyilván egyszer fiatal az ember, amikor élhetne, felhőtlenül boldog lehetne, utazhatna, szerelmes lehetne, '

Ezek közül melyiket nem lehet 30-40-50 felett?

2-es eszedbe ne jusson!

Mi az, hogyha demens lesz nem adhatjátok otthonba?

Ha demens, akkor azt sem tudja, hogy fiú vagy lány, teljesen mindegy neki, ha a s*gge melegben van, kap enni és nincs egyedül.

Aztán, ha otthon haptákban álltok vagy állsz neki, akkor miből fogtok élni?

Én nyugodtan mondhatok ilyeneket, mert 12 évig voltam összezárva ilyen beteggel, mert tiszteletben tartottam a kívánságát, ráment az életem, a karrierem (pedig nem is akármilyen volt!) a lelki egészségem és mindenem.

"Nem az a szeretet, hogy hagyod, hogy boldogan és szabadon élhessen, ahelyett, hogy kötelezően öregeket pelenkáz napi szinten adott esetben?"

Igen a szülő felől, amíg bírja magát. De a GYEREK felől mi a szeretet a szülő felé kérdező? hogy lepasszolja az öreget sokszor rossz körülményke közzé, csak mert útban van neki?