Elvárható-e egy fiataltól, hogy az idős szüleit ápolja, gondozza, ha azok már nem képesek rá?
Nyilván egyszer fiatal az ember, amikor élhetne, felhőtlenül boldog lehetne, utazhatna, szerelmes lehetne, családot alapíthatna stb.
De közben nyilván ott van a teher is a vállán, hogy a szüleinek szüksége van rá.
Mindenki gondolkodás nélkül feláldozná a fiatalságát erre, hálából hogy felneveltek?
Tényleg ördögtől való, ha az ember mondjuk inkább segítséget fogad, vagy mondjuk egy otthonban támogatja?
Apukámat nem mert rosszul bánt velem és nem tartom a kapcsolatot vele. Foglalkozzon vele majd a Jóisten...
Anyukámmal nem tudom mi lesz. Mert jelen pillanatban a párom tart el mert beteg vagyok. Új orvoshoz megyek, hatha tud segíteni és lesz munkám is. Remélem! Viszont eddig is olyan munkáim voltak amiből egyedül nem tudtam volna megélni. Nemhogy eltartani valakit. Ezért és a betegségem miatt sem szeretnék gyereket!
Múltkor beszélgettem apukám keresztanyjával. Ő mondta hogy tettek félre pénzt az urával és már intéznek maguknak valamilyen otthont. Mert már érzik nem bírják sokáig talpon és nem szeretnénem plussz terhet rakni a lányuk vállára. Szerintem ez így helyes. Ez lehet a legjobb megoldás mindenki számára.
Én nem bírnék tükörbe nézni, ha a gyerekeim fél élete arra menne rá, hogy a pelenkámat cserélgessék. Komolyan inkább próbálnék öngyilkos lenni, ha már ilyen önállótlan lennék.
Amúgy attól függ. Pl a párom nagypapája tök önálló volt mindig is, maximum a nagyobb volumenű kerti munkákban kellett neki segíteni, mert hát azért nem lehetett tőle elvárni, hogy rohangásszon a létrán, és bütykölje az ereszt, ezen kívül meg max látogatni kellett pár hetente, és beszélgetni vele egyet, meg néhanapján vittünk neki ebédet. Ez tök oké és elvárható.
Az exem nagypapája meg alig tudott járni (de próbálkozott), szellemileg is már igen odavolt, és mindenféle egészségügyi gondja volt, egész napos ápolásra/segítésre szorult, de egyszerűen senkinek nem volt rá kapacitása, a két opció az volt, hogy vagy ápolgatják a papát, és heteken belül éhenpusztulnak mind, vagy a papát "lepasszolják" egy otthonba.
Az azért nem hiszem, hogy elvárható, hogy éhenhaljon az egész család, mert feladják az állásukat, hogy ápolják az időseket.... (Ugyanezt gondolom abban az esetben, ha szellemi/testi fogyatékos gyermek születik)
#45
És közben a család haljon éhen? Mert az embernek munkahelye is van, fizetésért. Egyszerre pedig nem lehet két helyen lenni.
Várom az "okos" megoldásodat erre!
Ha oda kerül a sor, én megfizetem majd a magam szakápolását ahelyett, hogy a gyerekem életére kapaszkodjak, koloncként. Ez a minimum.
ma 16:32
Oké, és akkor majd te fogod adni nekünk a fizetésed? Vagy kicsoda? Mert azért nem árt, ha valaki dolgozik is, mert nem fognak nekem kaját adni a boltban azért, mert bemondom, hogy a szüleimet ápolgattam.
Szép dolog, de haljak éhen közben, vagy ezt hogy kell elképzelni?
Senki nem olvasta itt el a kérdést, ami így kezdődik,
ELVÁRHATÓ ....?
Nem, nem várható el!
Elvárni senki nem várhatja el, mert ezzel visszavesz a gyereke életéből egy darabot, leszív a testi és lelkierejéből, esetleg meghatározva a párkapcsolatát és a további életét.
Minden gyerek maga dönt róla, hogy megteszi, megteheti e, vagy más megoldást választ, ebbe senkinek nincs joga beleszólni, vagy presszionálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!