Ha a férfi többet keres, mint a nő, akkor elvárható, hogy költsön a párjára, hogy megvegyen neki olyan dolgokat, amire szüksége van?

Ha filléreskedne, az zavarna. Mondjuk ragaszkodna hozzá hogy minden közös programot felezzünk, sosem hívna meg "csak úgy" egy fagyira, moziba.

Ha nem venne új telefont, cipőt, táskát stb, az nem.

A férjemtől "elvárom", hogy meglepjen néha-napján valamivel, bár én kezelem apénzügyeket, így tudom, hogy mikor van felesleges pénz, amit kidobhatunk az ablakon.

Ilyenkor az egész családnak (neki, lányomnak és nekem) is vásárolunk valamit.

Amikor "csak" együtt voltunk, nem vártam el, hogy rámköltsön vagy rendszeresen ajándékokkal lepjen meg.

Mondjuk akkor én többet kerestem, mint ő, de ne, ha fordítva is lett volna, akkor se lett volna közöm ahhoz, hogy a munkájával megszerzett pénzt mire költi el.

A legfontosabb az volt, hogy a számlák legyenek befizetve és legyen mit enni egész hónapban.

Utána jöhet a szórakozás és minden más.

Igaz, mi az esküvőre és a családalapításra gyűjtöttünk. Igazából nekünk a lányunk volt a hosszútávú nagy ajándék egymásnak.

Ez sok dologtól függ...

Nálunk nem úgy van, hogy a párom költ rám, hanem mi költünk magunkra...megkérdezem van-e kedve vhova elmenni (mozi, balcsi..)

akkor elmegyünk nem ő visz.

Ha nekem szükségem van új telefonra, akkor azt mondom, hogy nézzünk nekem egy új telefont ( ő fogja nekem megkeresni, mert nem is értek hozzá, türelmem sincs utánanézni a telefonoknak)

Megvesszük közösen...

2szerannyit néha 3szor annyit keres a párom mint én..

egy számlára megy, hozzáférek én is...

ha ő magának akar venni valamit, azt is megkérdezi, vagy szól, hogy venne...

Még most is, hogy sajnos munkanélküli vagyok, nem vesz meg csak úgy semmit magának sem...közös döntések vannak

tehát nem mindegy a kapcsolat stádiuma, és hogy hogy álltok a pénzügyekhez.

Amíg csak jártunk és nem közösen képzeltük el az életünket,(vagyis nem tudtuk) addig semmibe nem szóltam bele, nem vártam el, hogy vegyen nekem akár egy fagyit is..hiszen a saját külön pénze volt.

Nem zavarna, mondjuk nem is vagyok oda a telefonokért.

Egy felnőtt ember vegyen magának telefont. Persze szép gesztus, ha mondjuk karácsonyra vagy szülinapra meglep vele, de kihisztizni nem jó ötlet.