Ha a férfi többet keres, mint a nő, akkor elvárható, hogy költsön a párjára, hogy megvegyen neki olyan dolgokat, amire szüksége van?

Nem vagyunk közös kasszán, de külön kasszán se, olyan fél úton való megoldások vannak. A lakást, számlákat Ő fizeti, a beváráslást, napi dolgokat én fizetem.

Ha kell valami akkor kinyitom a számat, hogy mikor tudunk menni, ha úgy gondolja, hogy van értelme megvenni (laptop, telefon, munkámhoz dolgok) akkor belepótol vagy kifizeti ha kisebb összeg. De ugyanez visszafelé is, ha valami nagyobb dolgot akar venni és látom értelmét akkor belepótolok vagy kifizetem.

Egyikőnk fizetése sem fix, ezért egy külön kártyára együtt takarékoskodunk, de az másra van kitalálva, ahhoz nem nyúlunk.

Lehet ezt értelmesen is, csak beszélni kell róla. Nálunk ez már évek óta nagyon jól működik.

Ez több dologtól függ. Pl, hogy házasok vagyunk-e, együtt élünk-e. Mert akkor zavarna, ha minden közös dolgot felesbe állunk. Kaja, rezsi, lakbér, nekem nem marad egy filléremre se magamra, az nem korrekt. De ha már a kiadások fizetés arányban vannak megosztva, ezáltal marad pénz magamra, az nem zavarna.

Ha házasok lennénk mindenképp zavarna, mert akkor előbb-utóbb gyerek lenne, és inkább neki kéne lekötni az elszórt pénzt egyetemre, vagy életkezdési segítségként.

"de akkor fizesse is ő a saját kölcsönét,hisz ő vette a házat nem én......"

Akkor te meg fizetsz neki lakhatást?