Ha a férfi többet keres, mint a nő, akkor elvárható, hogy költsön a párjára, hogy megvegyen neki olyan dolgokat, amire szüksége van?

Miért kell így váltogatni az egyes és a harmadik személyt? Már mindenki tudja, hogy "a nő" te magad vagy.

Máskülönben:

- addig nem fizetném semelyik lakás 1%át sem, amíg jogilag nem vagyok köthető hozzá.

- Ha telefon kell, akkor mondd meg neki kerek perec

- miért ne kérdezhetné meg tőled, hogy tetszik az új telefonja??? Talán kérjen elnézést azért, mert jól keres és vesz magának vmit?

- Ha együttélésnél nincs közös kassza, akkor vmi nem stimmel.

Nekem szerencsém van, mert a férjem nagyon rendes! Vagy nagyon szeret:) Ő többet keres nálam, mégsem költ magára többet. Például nekem drágább autóm van, mint neki, mert mindenképp meg akarta venni nekem azt a típust, amelyikre vágytam évekig.

Valahogy nálunk ez úgy működik, hogy az összjövedelmünk dönti el, milyen életszínvonalon tudunk élni,és ez mindkettőnknek egyformán jár. Vagyis azért, mert ő jóval többet keres, nem jár drágább ruhákba, nem eszik drágább ételeket....

Nem adja haza a fizetését, nem is szeretném, hogy így legyen, de mégis közös kasszán vagyunk, megbeszéljük a kiadásokat. Ruhát, körmöst, fodrászt tankolást én fizetek magamnak, a háztartási költségeket én állom, amíg futja a fizumból. vagyis nem szórom a pénzt, igyekszem spórolni. Ha elfogy a pénzem, kérek tőle vagy ha tehetem, megvárom a következő fizetésemet, és azután vásárolok.

Ha szórakozni megyünk, mindig ő fizet. Fizeti a bébiszittert is és takarítónőt, ehhez ő ragaszkodik, mert úgy gondolja, ha nekem több a szabadidőm és kevésbé fáradok el, akkor tartalmasabb estét tudunk eltölteni.

Nem várom el sosem, hogy költsön rám, de neki ez a természetes. Gyerekeink is vannak már, azt viszont elvárnám, hogy nekik biztosítsa tisztességesen a szükségleteiket, ha nem tenné magától.

Sokaknak jól esik, tök mindegy nőről vagy férfiról van szó, hogy ha a párja gondol rá, és ha megteheti, akkor megveszi neki, amire szüksége van. Azt normális ember nem fogja mondani, hogy elvárható. Nem, nem az, csak van egy íratlan "etikai kódex" vagy hogy is mondjam, amit a társadalom széles középértéke elfogad, és ha nem is mindig, de ajánlott tudni, hogy ez pl. jól esik a másiknak és ennyit igazán megtehetek érte. Egy kapcsolatnak, társadalomnak mindig vannak íratlan szabályai, még az állatvilágban is.

A probléma ott van, ha pl. az egyén nem szocializálódott megfelelően, vagy más egyéb megzavarja, hogy az alapvetőbb társadalmi és kapcsolati normáknak megfeleljen. Ilyen többek között a feminizmus is. A férfiaknak lövése sincsen, melyik nővel szemben mit engedhetnek meg maguknak, mi a kívánatos, mert a korábban elfogadott társadalmi elvárást felváltotta az egyéni preferencia, ami adott esetben homlok egyenest szembe mehet, a korábbi értékrendekkel. Némelyik nő pl egyenesen felháborítónak is tarthatja, hogy ajándékot kap, hiszen ő dolgozik, van pénze, nincs rászorulva stb stb.

Ehhez hozzá jönnek még a korábbi negatív tapasztalatok, nem utolsó sorban a család, a tanult és öröklött magatartás formák, a preferált szeretetnyelv.

Ha a szociális háttér a kapcsolatban szereplő egyéneknél akár kismértékben is eltér, akkor merülnek fel fentihez hasonló kérdések.

Le kell ülni szépen beszélgetni, hogy drágám olyan jól esne, ha erre meg erre figyelnél, néha ezt meg ezt csinálnád és a többi, mert a gondolatok tudat alatti átvitele nem mindenkinél működik. Férfiaknál bizonyítottan kevésbé, és egyértelműen rosszabban is igazodnak ki érzelmi téren.

A kérdésre: Igen, engem zavarna. Volt korábban hasonló gondom a férjemmel, és miután elmondtam neki a problémát, tudod mit mondott? Jé, én nem gondoltam, hogy neked ez fontos, ne haragudj! Azóta mindig nagyon figyelmes, ha ilyesmiről van szó. Mivel neki kevésbé fontos, hogy vele hasonló képpen bánjanak, így nem tudhatta, hogy nekem meg ez a fontos. A baj akkor van, ha ezt az ember nem akarja megérteni.