Azt hiszem bepillantást nyertem egy normális család életébe, és most össze vagyok zavarodva?

Nagyon légyszi normális válaszokat, mert kicsit sokkolt állapotban vagyok. Szóval, 14 éves vagyok, egy vidéki kisvárosban élek a szüleimmel és az 4 testvéremmel. Budapesten él a nagynéném, aki anyukám testvére, a férje, és a két gyerekük. Én még nem nagyon találkoztam velük, bár kiskoromból emlékszem a nagynénémre. Nem vagyunk valami barátkozós család, bár itt a városban eleve elég magának való mindenki, amit én eléggé utálok. Valahogy eszembe jutott és kérdezgettem anyát, de mondta, hogy nincsenek jóba, ne is zavarjam ezzel, úgyhogy gondoltam megkeresem Facebookon. Nagynehezen megtaláltam, mert elég átlagos nevünk van, és ugye házas is. (de -né, szóval lánykori vezetéknév alapján meglett). Bejöltem, láttam, hogy velem egykorú gyerekei vannak, így bejelöltem őket is, hogy van e kedvük barátkozni, ami olyan jól sikerült, hogy megbeszéltük, hogy jó lenne találkozni. Mondtam a tesóimnak is, de nagyon maguknak valók, ezért nem voltak rá vevők. Na felhoztam anyának, hogy szeretnék találkozni velük, amibe egy veszekedés és sok szájhuzogatás után belementek apával, de mikor. Az volt a baj, hogy drága a vonatjegy, stb, de azt mondták azt kifizetik nekem, úgyhogy ezután kifogytak az érvekből. Igazából nagyon hülyén érzem magam a látogatás óta. Tudom, hogy piti dolog, de sokat olvasgattam róla aztán is gyakorin, de nagyon hülyén éreztem magam, amikor pl. asztalnál ettünk, vagy, hogy normálisan volt megágyazva mindenkinek, vagy, hogy eleve van kaja a hűtőben. Szóval nálunk mindenki ott eszik, ahol akar, igazából ünnepekkor se ülünk össze, vagy kaja nem igazán van. Menzásak vagyunk, de úgy főtt kaja csak hétvégén van, amiből marad hétfőre, de aztán leginkább magának oldja meg mindenki az étkezését. Vagy pl. a mi szobánkban van egy kanapé és én azon alszom egy díszpárnán és egy pokróccal takarózóm be, pzsamam sincs, melegitőben és pólóban alszom, de azokat kintre is hordom. Én ezekért nagyon furán néztem, még egy kis "beszólást" is elejtettem pl. az ágyazás miatt, amit nem annak szántam, csak kicsúszott a megszokás miatt. Ami nagyon furcsa, hogy okosak a nagynénémék. Pl. megmutatták a várost, és egy szobornál az unokatesóim megkérdezték, hogy ki az és elkezdett a nagynéném mesélni. És megint a furcsa érzés: Kinek? Minek magyarázza? Meg minek? És a gyerekek figyeltek, meghallgatták. Én meg nem igazán érettem az okát. (Nálunk is vannak szobrok, meg múzeum is, de mindenki elsétál mellettük, én pl. sose voltam. Igazából nem jellemző, hogy szükség lenne arra, hogy az ember okos legyen, mert senkinek nincs olyan munkája, amihez kellhetne. Anyukám pl. bolti eladó, apa. autószerelő.) Szóval most ne nézzetek hülyének, össze vagyok zavarodva. Első éjszaka után nagynéném a konyhában tett vett, kész reggeli volt, amikor felkeltünk és megint mindenki asztalhoz ült. Zavart is a dolog, fölösleges időhúzásnak éreztem, ugyanakkor élveztem is. Meg ők beszélgetnek is. Tehát megint hülye dolog, de hazajött a férj munkából, megkérdezte: "Milyen napod volt?", Ő meg mesélte, és a nagynéném meghallgatta. Szóval őszinténszólva én furán néznék, ha valaki elkezdené magyarázni a napját, mert minek? Miért kell elmesélnie? És miért kell nekem azt tudni? De ugyanúgy anyám is biztos nézne, ha leállnék vele beszélgetni. Értitek mit próbálok mondani? Olyan hülyén érzem magam. Az unokatesóimmal meg társasoztunk, meg beszélgettünk, meg filmet néztünk de pl. az otthoni ruhájuk is úgy hatott nekem, mintha ki lennének öltözve, pedig az utcai ruhájuk sokkal szebb volt. Vagy olyanok, hogy volt otthon egy csomó üdítőjük, amiket nem loptak el maguknak (nálunk nem nagyon van, de ha vesz valaki, azt elteszi magának), és mindenki szépen pohárba töltötte. Vagy pl. nálunk rend van, meg elég nagy tisztaság, és igazából nálunk nagy a káosz ahoz képest, mármint nekem ez normális, csak pl. mi ledonjuk a dolgokat a földre, vagy nem töröljük le a szekrény tetejét, vagy az olyan polcokat, amiken szobrok vannak stb. Szóval igazából most azon örlődök, hogy mi vagyunk igénytelenek, vagy ők úrizálnak e? Mióta hazaértem, ilyeneket csinálok, hogy "Mi van, ha leülök az asztalhoz? Most ez normális dolog?" meg ilyenek.