Meddig normális ez az állapot?

Előre is elnézést, próbáltam rövidre fogni.

A párommal még nem laktunk együtt, amikor közölte hogy ő és az apja kiköltöznek külföldre.

Természetesen szerettük volna, hogy minél előbb kijussak én is, amit sikerült is megvalósítani.

Az albérletünk kicsike, egy szoba van ami a miénk, az apja a konyhában van. Ezzel semmi gondom nem volt, hiszen nagyon jó fej az apja, jól eléltünk egymás mellett.

Viszont apának van egy "kedves nő" az életében, aki történetesen csak egy szomszédja. Volt időszak amikor együtt voltak, aztán szétmentek, és szerintük csak barátok.

Kihozták őt is. Nekem még ez sem volt probléma, hiszen alig ismertem ezt a nőt, majd később jöttek a gondok.

A nőnek szerintem kettős személyisége lehet, vagy nem tudom, de mára már pokol az élet így. Már az első perctől belemagyaráz a személyes ügyeimbe, a páromat és a családját hangosan szidja előttem (de csak nekem, előttük semmit). Megszabta hogy mit szabad főzni és mit nem, de inkább ne főzzek mert "bebüdösítek". Minden lépésem meg volt már határozva. Ami az én feladatom lenne pl reggelit csomagolni a páromnak, megcsinálta helyettem, majd ellenem uszította az apját, hogy én nem vagyok házias. Még a kiköltözésem előtt bujtogatta az apját olyan sms-ekkel, hogy szerinte velem "gond lesz"... Nem is ismer!

Hiába szóltam az apjának hogy itt valami nem jó, nem hisz nekem, hiszen az ő hátsója is kerekre van nyalva, ami neki jó. Ő nem érzi hogy gond lenne. A párom szerint nem lesz sokáig velünk együtt, őt nem zavarják ezek a háklik.

Egy nap 3 tányér maradt a mosogatóban (ami nem is az enyém volt), és éjfélig tartó kioktatást kaptam érte, hogy milyen szemét alak vagyok, nem vagyok rájuk tekintettel. Itt már bennem is eltört valami, jó kis veszekedés lett amibe beszálltak a többiek is.

A nő mindent úgy adott elő, hogy én legyek a hibás. Bármi személyes amit mondtam neki, ellenem fordította ki, majd nyíltan lealáz a páromék előtt, hogy én sérült vagyok, és ezért tönkre teszem a légkört, ilyenek (???). Mindezt úgy, hogy miközben magyaráz még ugrik is felém, mintha ütni készülne kb.

Eltelt 1 nap, és minden el lett felejtve. Részükről, részemről nem, hiszen teljesen értetlenül álltam minden előtt. De senki sem volt velem, elkönyvelték hogy "bolond vagyok"

Pár hét után jöttek neki gondok otthonról, amiket rajtunk vezetett le. Éjszaka vinnyogva és szinte már ijesztő röhögéssel tör be ránk, hogy nyissuk ki neki az alkoholt, különben itt felvágja az ereit... Aztán végre a párom előtt is el lettünk hordva mindennek, ő is hallotta.

Nagy ideget vert mindenkibe azzal az éjszakával, olyanokat terjesztett rólam és a páromról, hogy a fülem ketté állt. Bemocskolás ezerrel.

VÉGRE az apja is el akarta küldeni másnap, de fél úton visszahívta a nőt, mert megsajnálta... Ahogy a párom is.

Azóta megint ott van, bármit tehet mindig el lesz neki nézve, nekem meg nem hisz úgysem senki.

A páromnak és az apjának mézesmázasan ki van nyalva a hátsója, mindenki elégedett.

Én megint csak bolond vagyok, mert megint nem vágtam mi van, de nekem erre már rettenetesen ráment az egészségem.

Nagyon dühít ez az egész, külön költözni nem lehet, hiszen a páromat az apja nem akarja úgymond távol tudni, amire ő is csak bólogat mint egy kiskutya. Ettől a nőtől pedig megszabadulni sosem fog az apja, így mi sem.

Már a kutyáját is kihozhatja, én nem, mert hogy "nekem még nincs munkám". Ez a mondat tette be a kaput. Aznap utaztam épp haza orvos miatt, amikor ezt megkaptam a képembe.

Jelenleg itthon vagyok, de nem tudom hogy érdemes-e így visszamenni. Mindenemet feladtam azért hogy a párommal együtt élhessek, hiszen úgy volt még, hogy kettőnké marad a lakás. De nem... Nagyobba akarnak költözni hogy a kutyának jó legyen... A páromat nem zavarja, nem érdekli, sőt még leállít ha valamit merek mondani erről a nőről.

Tényleg semmire nem mondhatok véleményt, és hiába keresnék, ez nem változna.

Félek hogy erre rá fog menni a kapcsolatunk. Ne legyen tévedés, nem az zavar hogy nekem nincs kinyalva a hátsóm, nem is hagynám.

Mindenki dolgozik jelenleg, nekem még nem sikerült helyet találni, de folyton rajta voltam. Saját megtakarításomból mentem ki, soha nem kértem pénzt semmire, amibe tudtam besegítettem.

Elfáradtam, elegem van és tanácstalan vagyok.

25/N