Azt hiszem bepillantást nyertem egy normális család életébe, és most össze vagyok zavarodva?

Istenem, te gyerek...Engem is szíven ütött, amit írtál. Az a normális, ahogy nagynénédék élnek, és ez nem helység vagy pénz kérdése. Én is vidéki városban élek, itt is születtem, a szüleim egyszerű emberek, sose voltunk anyagilag eleresztve - de az, hogy terített asztalnál eszünk, jó étvágyat kívánunk és megköszönjük, megdicsérjük az ebédet/vacsorát, vetett ágyban, hálóingben/pizsamában alszunk, beszélgetünk, érdeklődünk a többiek iránt, az teljesen természetes volt számunkra, ebben nőttünk fel. Nemcsak a nevezetéssegekről beszéltek nekünk, gyerekeknek, azt is tudtuk, hol találkoztak először a szüleink, hova jártunk kicsi koromban (én vagyok a legidősebb) fagyizni, hol állt a dédszülők, nagyszülők háza, hol voltak '56-ban a szovjet tankok.

Apránként te is tudsz változtatni otthon a dolgokon, érdeklődhetsz és mesélhetsz a napodról, nyugodtan leülhetsz enni az asztalhoz. Segíthetsz is anyukádnak a mosogatásban, egyebekben. A szülők is nevelhetők bizonyos mértékig.:-)

Nekem az a normális, ahogy a nagynénédék élnek, sőt a férjem családjában is ez volt. Mi is igyekszünk így élni. Egyszerűen azért, mert ez egy jobb, minőségibb élet, minőségibb kapcsolatokkal. Amíg gyerek voltam sokat beszéltünk, főleg vasárnapi ebédnél, és minden nap vacsoránál. Rengeteget kérdeztünk a szüleinktől, ők pedig meséltek, így iskolában már sokszor az előtt tudtunk dolgokat, míg mielőtt tanultuk volna. Másrészt gyorsabban is ért a személyiségünk.

Azt javaslom, hogy olvass sokat, tanulj és ha felnőtt leszel, akkor te a gyermekeidnek mutass hasonló példát, mint nagynénéd az unokatestvéreidnek. Nem kötelező ám az otthoni mintát vinni tovább, annak ellenére, hogy nehéz változtatni.

27 N

7-es vagyok, az én válaszomat "nem értetted"

Nem hiszem, hogy nem érted, de lefordítom!

Amiket leírtál, azok szinte állatias környezetre utalnak - kiragadok belőle, nem sorolom - utcai ruhában (melegítőben) aludni, pokróccal takarózni a kanapén, nem ismerni az ágyneműt, a halóruhát, a háztartásvezetést (menza kaja, amit mindenki valahol, lehetőleg állva belapátol, még ünnepekkor is)kupleráj és rendetlenség a lakásban, itt-ott kosz, érdektelen szülők, akik soha nem foglalkoztak a gyerekeikkel, semmi családi élet ...

Nos az ilyen környezetben felnövő gyerek nem szokott ilyen pallérozott stílusú lenni, különösen nem 14 évesen.

Hát ennyi!

"Szóval nálunk mindenki ott eszik, ahol akar, igazából ünnepekkor se ülünk össze, vagy kaja nem igazán van. "

Atya-gatya.............................

Igazából ott a baj, amikor tirpákéktól bekerül egy gyerek normális családba, és megtapasztalja, hogy hogyan is mennek normális családokban a dolgok..

Nem, erre nincsenek mentségek. (A többire se ugyanúgy.)

Amikor szana-széjjal, a szélrózsa minden irányába zabálnak ott, ki amerre lát, nincs semmiféle összejövetel, megszokások, rituálék, KÖZÖSSÉG, amikor együtt van a család, és ez általában mikor van? Naná, hogy a családi szépen megterített asztalnál..

Ez a nő egy genny, az anyád! Ez nem nő, ez nem feleség, ez egy gennyláda! Ugyanis NŐN múlik mindig a család összetartó ereje, és a családi háttér, a melegség, a biztonság, a lelki nyugalom, a béke, a szeretet.

Ahol még az is ünnepszámba megy, hogy étel van a hűtőben, az a szülő bukta, és kuka! Már rég el kellett volna venni tőlük a gyerekeket!

Ez nem CSALÁD, ez hulladék! Valljuk be!

De erről nem a gyerek tehet....... Hanem az az ordenáré, alja szülő, aki lusta, akiben nincs annyi ész, akiben nincs annyi szeretet, hogy az övéit összeterelgess, és egy családdá kovácsolja össze.

Le lehet ugyan nézni a "htb"-ket, de a családi hátteret nagyban ők adják. Azzal, hogy van tiszta ruha, van miből szedned, mert van meleg étel az asztalon minden egyes nap, és nem ünnepszámba megy, le tud ülni a gyerekével leckét írni, beszélgetni, megvitatni a dolgokat.

Közben a férjével is kedves, szeretetre méltó.

Sok helyen, ahol az anyák karrieristák, és bent lógnak a melóhelyükön és csak este érnek haza, az már régen rossz...

Az nem egy anyatípus, az átvette a férfi kenyérkereső helyét, és szellemét, az nem NŐ!

Egy valódi nő kedves, gyengéd, odaadó, házias, és melegséget nyújtó.

Na most ez mind itt nem volt meg...

Kegyetlen a világ, hogy kihaltak a NŐK, az ANYÁK, és helyette vannak ilyen vérszívók, akik minden, csak épp nem NŐK!

Átvették a férfiak szerepét, és elférfiasodtak, férfias jellemvonásúak lettek.

Két lehetőség van:

- amelyiknek nem volt gyerekszobája szülőnek az ugyanolyan tirpák marad, viszi tovább a vonalat

- kettő: ÉSZREVESZI, hogy tirpákék között nőtt fel, és NAGYON KOMOLYAN AKAR változtatni a helyzetén, és nagyon komolyan be akar illeszkedni a társadalomba!

Én ezt a két utat és lehetőséget látom, a kérdező pedig jó úton haladhat a kettes felé, ha hagyják, és gyorsan kikecmereg onnan..

Nem kell még egy elbaltázott "család".

Én elhiszem kérdező, hogy ez most lesújtott téged... De biztos lesznek itt is szép számmal, akik ugyanilyen ótvaros családokból jönnek, mint ahol te most vagy... Na, majd ők megaszondják, hogy én vagyok a hülye, és mekkora bunkó vagyok.

Pedig ez pont ellenkezőleg van...

Csak fáj az igazságot látni, és azzal szembesülni.

Amelyik meg okosabb, az tesz is ellene, hogy ne egy bunkó ősgyökér maradjon örök életében.

Le lehet pontozni, de attól még a tények tények maradnak!

A változás pedig mindenkinek a saját kezében van.