A fiatal nők, fiatal anyukák miért foglalkoznak ennyit az anyóssal?

hát a volt anyósom a fiát még 30 évesen is megszoptatta volna, én meg szerettem volna "kettesben" lenni, közös döntéseket hozni, a fiúcska inkább félreállt és ahelyett, h konfrontálódott volna az anyjával, engem lökött elé, gyakran még segített is szidni......szerintem sem megoldás egy életen át fújni az anyósra, mellékesen nekem is az volt néha a gondom, h a drága anyós pont h néha a saját fia ellen követett el merényletet, én meg szerettem azt az embert, így haragudtam rá, h bántja!!!

a férfiak könnyebben veszik? nem feltétlen, tudnék ellenpéldát mondani, de gyakran tényleg az van, h nekik nincs annyi konfliktusok, részben azért mert az anya-fia viszony sokkal "erősebb", mint az anya-lánya.....ha megnövök feleségül veszlek anya!.....ismerős?....

Ebben a kérdezz-felelek játékban ez a nagyszerű, hogy a témának új és új dimenziói tűnnek fel. Például - nevetnem kell magamon! - még soha, de soha nem jutott eszembe, hogy elgondolkozzak azon, hogy vajon mi a közös megboldogult anyósomban és bennem? Mert látszatra teljesen, de abszolút két különböző világ. Huh! Izgalmas. Persze az önismeret nagyon kemény dió, többnyire csupán annyit tudunk magunkról, mint amit mások tudnak rólunk, mert viselkedésünket tekintjük önmagunknak. Ezen ügyben mélyebbre kell ásnom, és szemügyre kell vennem egész élettapasztalatomat mozgósítva, ezt a kérdést. Ehhez hozzátartozott, hogy anyósom, szegény, mostoha sorsa miatt képtelen volt a szeretetre, csak élete utolsó évtizedében tanulta meg: megszerette hetedik unokáját. Örültem ennek, mert ez kijárt neki, ennyi ajándék az élettől. (Fiaim az 5. és 6. unoka voltak.) Anyósommal mindig tisztelettel bántunk egymással, erőszakosságának, önzőségének karbantartását, férjem végezte, ennyire szerencsés voltam.

Most aztán fel kell derítenem a közöset! Merthogy van, az egészen biztos. Popper Péter szerint az önismeret nagyon ingoványos terület. "Aztán mit érsz vele, ha rájössz, hogy egy rablógyilkos lakik tudattalanod mélyén?" - kérdezte tanítványát. Persze ilyen mélyre ásni segítség nélkül lehetetlen. Felesleges lenne nyugtalankodnom.

Kedves Kérdező, bár rendre utasítottál már, hogy maradjak a konkrét kérdésnél, de szerintem ez afféle együttgondolkodás, és ha a szellemet kiengedted a palackból, már elveszítetted hatalmadat fölötte. Megy az ügy a maga útján. Ami engem illet, szívesen olvasok olyan hozzászólásokat is, amelyek csak a kérdés holdudvarába tartoznak. Életem végéig tanulnom kell, ez az elvem.

Meg akarta szabni, hogy hétvégéken mit csináljunk, nála kellett volna ülni egy fél napot.

Mivel nem tettem, lebeszélte a társam a házasságról, mondván, hogy az ebédelős családi programban nem akarok részt venni, és akkor mi lesz.

Hiába nem akartam vele foglalkozni, hatni tudott a társamra, és évekig össze sem házasodtunk.

Az anyóst csak akkor nem veszi észre senki, ha nem akar rosszat és nem csinál semmit.