Engedjem a lányomat az anyámhoz költözni?
Teljesen kiborít, ami itthon folyik.
Van egy 13 éves lányom az előző kapcsolatomból és egy 2 évesem a férjemtől.
A nagylányom mellett soha nem volt apa, sajnos, nem tartják a kapcsolatot.
Én az apa hiányát túlkompenzáltam, nagyot hibáztam, elismerem.
Nagyon-nagyon elkényeztettem az anyámmal közösen. Mindent megcsináltunk helyette, mindent megengedtünk neki.
(én pakoltam be még nem régen is az iskolatáskát, szobába viszem a kaját sokszor, gyakran még inni is tőlem kér, nem állna fel és öntene magának, ruháit én készítem ki reggel,stb)
A férjem ezeken rettenetesen kiakad, jogosan).
Nálam is betelt a pohár egy éve kb, azóta csak elvétve szolgálom ki, sok vita van emiatt.
Lányom ilyenkor látványosan megsértődik, sír mint egy ovis, duzzog, nem szól hozzánk, majd anyámnak panaszkodik jól felnagyítva a dolgokat (hogy mi terrorban tartjuk őt, kiabálunk, főleg a férjem). Persze arról már nem szól a fáma, hogy ő is hibás, hogy előtte lett neki szépen szólva 100x.
A férjemmel nagyon sokat vitázunk ezen. Én kérem, hogy ne legyen ilyen temperamentumos, legyen kicsit elnézőbb. Ő meg fortyog, hogy hogy lehetett így elrontani ezt a gyereket.
Az anyám teszi fel a pontot az I-re.
Neki a lányom az isten, ha nála van, még az ételt is a szájába teszi (szó szerint értsd, van hogy ágyba viszi neki és eteti), velem pedig kiabál napi szinten, hogy terrorban tartjuk a gyereket = próbálom kicsit nevelni.
Anyám kitalálta, hogy költözzön hozzá a gyerek és a gyerek is szeretné.
Viszont 80 km távolságról van szó.
Őszintén, a szívem szakadna meg, ha elmenne, de én már nem tudok mit tenni, kevés vagyok, elfogyott a türelem.
Egyszerűen tanácstalan vagyok.
Nem akarom őt elveszíteni, de a mindennapos veszekedésből is elég.
Mit tegyek?
Köszönöm a sok hozzászólást, hasznos tanácsokat kaptam.
Nem szeretném, hogy menjen, természetesen ez már az utolsó utáni megoldás lenne, csak nagyon elkeserìt, hogy a lányom inkább költözne a kényelembe, pedig annyira törekszem, hogy jó legyen a viszonyunk.
Megpróbálok több időt tölteni vele kettesben.
Valaki írta, hogy 13 év után rögtön szültem egy pasinak.
Hát nem. 5 éve vagyunk együtt.
Az elején a lányom elkényeztetettsége nem ütközött ennyire ki, mert még kicsi volt és"belefért".
Ahogy felsőbe ment, akkor kezdődtek a konfliktusok.
Fokozatosan próbáltam ösztönözni az önállósodásra, de egyáltalán nem érdekli.
Ekkor kezdődtek itthon a konfliktusok.
válasza:Elég durva lenne a (valószínűleg) idős Édesanyádnak lepasszolni a gyereket, akit 0-24 ki KELL szolgálni, mert ha nem, akkor hiszti van.
Először is szerintem Anyukáddal kellene beszèlni ès elmagyarázni neki a saját álláspontodat, majd megkérni, hogy ne tegye a lovat a gyerek alá azzal, hogy neked esik. Mellesleg ne haragudj, de 13 évesen már nem olyan kis gyerek, hogy ne legyen tisztában a tettei következmènyèvel ès elég gonosz dolog, hogy (nyilvánvalóan direkt) összeugraszt Anyukáddal.
Hiàba találja ki, hogy költözzön hozzá a gyerek, neki nem cselédre van szüksège, hanem pár marha nagy pofonra, amit már règ meg kellett volna kapnia.
Gondolom megpróbáltál vele értelmes, felnőtt módjára beszèlni. Ha nem sikerült, akkor mondd meg neki, hogy amíg nem változtat addig nincs tv, telefon, wifi, barátnőzès, zsebpènz stb.
Kicsit komikusnak tartom, hogy "terrorban tart" egy 13 èves gyerek. Azt meg nem szabad megvárni amíg rámegy az idegrendszered meg a kapcsolatos, mert ez kèsőbb csak rosszabb lesz.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!