Szerintetek bunkóság lenne ez a részemről?

Világosan leírtad, hogy

- a három testvér közül ezzel az eggyel nemcsak hogy nem szerettétek egymást, de egyenesen az ellenséged volt

- a gyereked születésére sem reflektált, tudomást sem vesz azóta sem róla

- soha semmit nem adott neked, de még a pici gyerekednek sem semmit.

Akkor miről szól tulajdonképpen a kérdésed?

Egyértelmű a válasz.

Kíváncsi lennék, hogy ilyen előzmények után, azok akik azt mondják, hogy mégis ajándékozgasd őt, a saját esetükben is így gondolnák?

Nem hiszem!

Az a baj, hogy az emberek egyre képmutatóbbak, egyre hazugabbak és nem mellesleg még gyávák is.

"Őszintén mi mindig is utáltuk egymást.Mindig elhordott mindennek.kb letagadjuk egymást mert egy kicsi szeretet sincs bennünk egymás irányába.olyanok vagyunk mint 2 ellenség.ezért én úgy érzem, hogy még köszönni se köszönnék neki...."

Ha ezt egy olyan kérdésre írnád ki, hogy "Meghívjam e az esküvőmre?" mindenki habzó szájjal harsogná, hogy NEM.

(Azért legyen nálad egy becsomagolt, névre szóló bonbon, hátha megszállta a szentlélek és nehogy égj, hogy ő adott, te meg nem.

De ezt csak akkor add oda, ha tök véletlenül bekövetkezne a csoda és megajándékoz.

Ha nem, akkor nem és elfogyaszthatjátok a pároddal jó étvággyal! :)