24 évesen 2-es stádiumù emlörákkal diagnosztizáltak. Hogyan tudnám megértetni a családommal, hogy egy kis nyugalomra van szükségem?
Nagyon szeretem a családomat, összetartó kis kolónia vagyunk. Mióta elmondtam a rossz hírt, azonban ùgy érzem megfoltanak. Egy fél percre nincs nyugtom. Mindig ott sürögnek forognak körülöttem, már majdnem ott tartanak, hogy a wcre is utánam jönnek. Nagymamám átállt egy süti sütö masinává, csak ùgy ontja magából a sütiket. Mindenki ùgy néz rám, mintha a daganatom barmelyik pillanatban kimászhatna a mellemböl és átvághatná a torkom. Nem tudunk semmi másról sem beszélni csak a mütétemröl, a kemóról és arról, hogy nem halhatok meg. Örültnek tartanak, ha éppen a vacak idojarasrol szeretnek beszelgetni.
Eleinte jól esett a törödésük, és gondoltam így dolgozzák fel. Egy pontig megértem, hiszen a szüleimnek én vagyok az egyetlen gyermekük.
De tùl kell ezen lepniük vagy beleörülök. Én attól még ugyanaz az ember vagyok, nem csak egy nagy rák.
Na meg persze jönnek a távoli rokonok és a rég nem látott barátok a kis praktikáikkal mit kellene csinálnom és mit nem. Dugdossák az orrom alá a konyveiket az alternativ gyogymodokrol és a mindenféle csodakezelésekröl. Ráadásul hatalmas lelkesedéssel ellenzik a kemoterápiát és a mellem levágását, mert még fiatal vagyok és megölöm magam.
A csaladom szerencsére minden orvosi dontésemben támogat, csak valahogy ezeket a kéretlen prédikátorokat kellene elhajtani. Én eldöntöttem, hogy harcolni fogok az utolsó lélegzetemig. Ez egy háborù. A mellemben ott van egy kis dög, ami bennem élösködik. Mindent megtesz azért, hogy életben maradjon, ezért a nehéztüzérséget kell bevetni. Ha kell ledobom a bombát a szemétládára, és ha az kell akkor viheti a mellemet is, mint járulékos veszteség. Akár mindkettöt is. Odaadom az utolsó szál fél méteres hajamat is. Nem a mellem miatt leszek nö. Ha ez kell, azért, hogy életben maradjak hát legyen, én készen állok.
A mütétem két hét mùlva hétfön esedékes, ezért ùgy döntöttem, hogy befizetem magam egy két éjszakás wellnesre elotte. Konzultáltam az orvosaimmal, nem látták akadáját. Sajnos a családom már nem ilyen támogató. Nagy az ellenkezés, hogy nem kellene tùlterhelnem magam és velük kellene maradnom. Nekem pedig egy kis randira van szukségem magamra, higy eröt meritsek és átgondoljak mindent.
Nem tudom, hogyan tudnám öket kicsit megnyugtatni. Ha beszélek velük, mintha meg sem halgatnának.
Köszönöm szépen a segítséget!
24N
válasza:Kb így, ahogy leírtad. Kicsit irigykedem, hogy ilyen a családod, mert sok ember teljes magányban csinálja végig ezt a harcot még család mellett is. De egy idő után tényleg teher lehet.
Vagy mutasd meg nekik ezt a kérdést, vagy írj nekik levelet.
Igen, nagyon hálás vagyok, hogy mindenben mellettem állnak. Ezért is érzem magam önzönek, hogy talán nem értékelem eléggé. Csak pokolian nehéz. Nehéz, hogy látom mennyire kiborultak. Nehéz, hogy figyelnem kell mit mondok, nem akarom megbántani oket. Nehéz a büntudat, amiert ennek kiteszem oket. Nehéz, hogy emelett minden nap ùgy kell felkelnem, hogy ez a dög bennem van. Nehéz, hogy el is higyjem, meggyogyulhatok. Nehéz, hogy ne csak magammal foglalkozzak.
Tudom, hogy sokat jar most az ujjam, de itt legalabb kiirthatom magamból, és így talán nem golyózok be.
válasza:A leírásodban nagyon határozott vagy, miért nem állsz így a családod elé is?
Nem megnyugtatni kell őket, hanem szépen megköszönni, hogy melletted állnak, de határozottan kijelenteni, hogy mire van szükséged és mire nincs.
Pont a napokban olvastam egy cikket arról, hogy miket ne mondjunk rákos betegeknek. Aszerint a sajnálkozás, a biztatás, a kezelési tippek, a kedveskedés, MINDEN zavarja őket, amit a betegségükkel kapcsolatban mondanak.
Szóval akkor kérd meg a családodat, hogy felejtsék el ezt a témát, majd lesz, ami lesz, de addig is kezeljenek ugyanúgy, mint előtte, mintha egyáltalán nem lennél beteg.
Ugyanígy neked sem kell tutujgatnod őket, nehéz, ha a családban valaki ilyen beteg, természetes, hogy félnek, de meg kell mondanod nekik, hogy ezzel csak terhet rónak rád. Főleg, ha így állnak a műtéthez, mintha az utolsó utadra indulnál.
válasza:Én sem tudok nagyon mit írni, a legjobb lenne, ha megmutatnád ezt a kérdést nekik, szépen összefoglaltad és minden benne van!
Jobbulást és mielőbbi gyógyulást kívánok Neked!
válasza:Szia! Sajnos én érdemben nem tudok segíteni, de a kéretlen tanácsokkal én is szenvedek.
Én csak ekcémával küzdök ami csak súlyosbodott az elmúlt évek alatt. Sajnos tudom milyen az mikor mindenki jön a kéretlen tanácsaival és praktikáival. Ráadásul számon is kérik, utána meg lecsesznek ha nem akarok kísérletezni magamon. Jönnek az olyan tippekkel hogy mossam ecettel a bőrömet, vegyek 10 ezrekért tablettát meg krémet, rakjak rá káposztalevelet (komolyan ezt is mondták :D), ne menjek orvoshoz, menjek ehhez az orvoshoz és még sorolhatnám. Egyszer kipróbáltam amit mondtak, na azóta a kézfejemen is rossz a bőröm pedig előtte nem volt. Az ilyeneket le kell rázni vagy ha nagyon erőszakoskodnak akkor csak bólogatni utána meg nem foglalkozni vele.
Egyébként is te tudod mi a legjobb neked! Ha egy wellnes hétvége, akkor csak menj! :)
válasza: válasza:persze jönnek a távoli rokonok és a rég nem látott barátok a kis praktikáikkal
talán nem kellett volna közhírré tenni... Tudom miről beszélek, nekem terhesség alatt derült ki a méhnyakrákom, ki is vették a méhem szülés után, 23 évesen... de nem tudta a fél világ a férjemen és az édesanyámon kívül.
válasza:"Nagymamám átállt egy süti sütö masinává, csak ùgy ontja magából a sütiket"
Ez miért zavar?!
"Mindenki ùgy néz rám, mintha a daganatom barmelyik pillanatban kimászhatna a mellemböl és átvághatná a torkom"
Ezt csak te érzed így, Mellesleg elég buta gondolat, hogy jutott egyáltalán eszedbe?
"Nem tudunk semmi másról sem beszélni csak a mütétemröl, a kemóról és arról, hogy nem halhatok meg."
Akkor mondd el nekik higgadtan egyszer, hogy nem akarod a jelenlétedben ez a témát soha többet és annyi.
Az összes többi csak lényegtlen hiszti, arra reagálni sem érdemes. Döntsd el hogy nagyon sajnálod magad, vagy erős vagy. A családod majd ahhoz fog igazodni.
válasza:Szia.Először is sok erőt és kitartást kívánok neked!
Én is végig csináltam a kemot . Nekem is mindent mondtak a rokonok ,ezt próbáljam ki ,azt próbáljam ki. Én megmondtam neki ,hogy fejezzék be. Előttem ne sírjanak és a betegségről nem voltam hajlandó beszélni.Bármi másról igen .Ha úgy érzed magad nyugodtan menj el wellness hétvégére ,még nincs meg a műtét és nem kezded el a kemot.
Nagy szükséged lesz a családodra ,örülj ,hogy melletted állnak.
válasza:Nekem is mindent mondtak a rokonok
Ismered a családodat, a rokonaidat? Ha igen, amikor elmondtad nekik, tudnod kellett, mire számíts tőlük. Akkor miért is mondtad el, ha zavarnak a tanácsaik?
Én se akartam se sajnálatot, se kéretlen tanácsokat - hát nem kötöttem az orrukra. Ennyire egyszerű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!