Elképzelhető, hogy 40 éves rokonom autista csak még nem diagnosztizálták?
Teljesen szétszórt, olyan mint egy kisgyerek, nem tud felelősségteljesen gondolkodni, van egyetemi végzettsége, de a gyakorlatban mást csinál és nem is tudom elképzelni, hogy használni tudná.
Inkább leutánozza a környezetét, mint saját magát adja. Gyerekkorban nehezen tanult meg olvasni. Az évszámokra hihetetlen módon emlékszik. Akár történelem, akár a saját életéből vett eseményekre.
Nagyon fel tudja magát hergelni, dühkitörései vannak (ritkán és kell hozzá kiváltó ok, de előfordul) ilyenkor ijesztő tud lenni.
Nagyon naív, emellett mintha üldözési mániája lenne. Bizonyos helyeken ne beszéljünk hangosan, mert meghallják stb.
Nem szeret hozzáérni idegenekhez.
Mit lehet kezdeni vele?
Az, hogy valakinek jó a számmemóriája, önmagában semmit nem jelent. Az autizmus diagnózisához számos más tényezőnek kell EGYÜTTESEN fennállnia.
A férjemnek is piszok jó számmemóriája van, de matekból is jó. Mivel én hülye vagyok a matekhoz, a saját szemszögemből ő egy zseni. Közben nem az, csak neki ehhez van tehetsége - ahogy nekem meg a nyelvekhez, neki ez megy nehezebben.
Nem kell rögtön letámadni, normálisan kérdeztem normális válaszokat várok.
Matekból különben nem túl jó, csak az évszámokat tudja kitűnően.
Akkoriban még nem volt divat a fejlesztés, mint a mai gyerekeknél, és az ilyesfajta betegségeket, vagy pl a diszlexiát, nem is vették észre.
A kérdésem arra irányul hogy most lehet -e neki még segíteni, fejleszteni, illetve ilyen idős korban meg lehet-e állapítani ha ilyen betegsége van?
Mostanában aki kicsit is antiszociálisabb, arra rögtön ráhúzzuk, hogy autista, mert ez most a divat, erről hallani.
Nehéz látatlanban megmondani, hogy mi a problémája. Szerintem nem autista, de nem vagyok orvos, ha olyan választ szeretnél a kérdésedre, ami biztosan helytálló, akkor vidd el pszichológushoz. Itt csak pár laikus fog tippelgetni.
Egészen biztos, hogy nem autista - nem jutott volna el idáig, ha az lenne.
Én inkább a nevelésében keresném a viselkedése okait: valószínűleg nem tanították meg felnőni, de az is lehet, hogy nem engedték felnőni, mert mindig a szülei kicsi fia maradt. Ebben pedig a szülő a hibás, a gyerek meg szív miattuk.
Egy pszichológus mindenképpen jó lenne, és tudna is segíteni rajta, de csak ha ő is akarja. Ha nem akarja, nem fog menni. De szinte biztos, hogy valamilyen személyiségzavar.
Nehéz ezt megmondani, de neurológus/ pszihiáter biztos tud ebben segíteni, ill. különbféle teszteket vizsgálatokat rajta elvégezni. Én csak anniyt tudok hogy az autizmusnak x fajtája és erössége van, ugyanúgy mint az epillepsziánál, pl. van teljesen rohammentes is. Szerintem ki kell zárni, de ami a legfontosabb diagnózist kell állíttatni, mert csak akkor van hatásos kezelés.
Üdv., egy gyerekneurológus asszisztens
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!