Hogyan legyen bátorságom ezt bevallani anyámnak?

Huhhh. :S

Kedden este elmondtam neki. Nem a teljes igazságot, nem mondtam 3 évet, hanem hogy csak egy ideje. Nagyon nagy balhét csapott, veszekedett, fenyegetőzött, barátomat 2x is felhívta hogy hagyjon engem békén. Nem normális. Azóta higgattabb, de mindig kapom a ,,cigányos" megjegyzéseket és hogy akkor sem fog bele egyezni abba hogy együtt legyünk azon lesz hogy szétmenjünk. Ha elköltöznék, akkor meg elmenne a barátomékhoz és nagy balhét csapna. Nem tudja, hol lakik, de kiderítené. Egész nap csak sírok, hogy mások miért lehetnek boldogok és én miért nem? Barátom is teljesen kivan ő sem bír sem enni sem aludni akárcsak én.