Tortent mar olyan veletek hogy szerettetek valakit de nem mertetek neki bevallani?

történt:)

gimisek voltunk. A kedvéért sportra jártam, na meg szivesen jártam suliba. Egyszer leszólitottam volt, de pont rossz napja volt. Sosem voltunk többek mint egyszerű ismerősök.

Azóta már párom van több éve, őt pedig évek óta nem is láttam.

21-L

Igenis meg nem is.:)

Nagyon jó barátok voltunk/vagyunk és remélem még sokáig leszünk is. Szerelmes voltam és már annyira, hogy nem tudtam magamban tartani...beszélgetésekkel rá vezettem...=>bár Ő is érezte amit én, a barátságunk miatt nem vágtunk bele egy kapcsolatba.

L/19

Igen, egy gyülekezetbe jártunk és sosem mertem neki elmondani. Kis hülye voltam és tapasztalatlan, az a baj, hogy bátorítani se mertem. Emlékszem, egyszer bejött a boltba ahol dolgoztam, azt mondta hogy csak benézett és tetőtől talpig, a lába ujjától a füle tövéig elpirult és elfulladt a hangja. Erre meglódult velem a világ, belekapaszkodtam a pultba. Életem legkínosabb beszélgetése volt, 2 értelmes szót sem bírtunk kinyögni. Úgy reszkettem, mint a kocsonya és éreztem, hogy lángol az arcom.

Aztán hogy oldjam a feszültséget, elújságoltam neki, hogy azt pletykálják a vevők, hogy én olyan lusta vagyok, még egy seprűt se tudok a kezembe venni, egy fiú jár be helyettem az dolgozik. Ebből annyi volt igaz, hogy egyszer elaludtam és ő nyitott ki helyettem. Irigyek voltak az emberek, mert fiatal voltam és azt hiszem, szép. De kár volt irigyleniük, mert amikor elmeséltem ezt a pletykát, a fiú megrezzent, megkérdezte, hogy ezt róla mondták-e, aztán sietve elment és onnan kezdve hónapokon át került. Nagyon szűk kör volt az a gyülekezet és sok-sok év kellett ahhoz, hogy megértsem, miért ijedt meg úgy attól, hogy mások kimondták azt, aminek még nem volt ideje. És nagyot hibáztam, hogy továbbmondtam neki.

Amikor hónapok múlva újra közeledett volna, már gyűlöltem. Soha többé nem engedtem közel magamhoz és 10 évbe telt mire újra tudtam szeretni valakit rajta kívül.

Aztán ő megnősült. De nem azt vette el, akit akart. Az a lány, akit nagyon-nagyon szeretett elhagyta őt másért. Aztán sok év múlva próbálkozott lányoknál, így én is benne voltam a pakliban. Később tudtam meg, hogy nagyon ki volt borulva egy lány miatt, akinek ő biztosan nem tetszik, mert mindig olyan elutasító vele szemben. Persze nevet nem mondott, de én kitaláltam hogy rólam beszélt. Tudtam és azóta tapasztalt nőként is tudom, hogy én voltam az. Elvett egy lányt, akit nem szeretett.

Én nem csak emiatt elhagytam a gyülekezetet. Sok év múlva lett egy élettársam, aki fizikailag bántott egy idő után. Végül elhagytam őt. És aztán belsezerettem egy fiúba, akiről szintén túl későn derült ki, hogy nem szeret igazán.

Igen, most éppen ez van.

Kb. négy éve ismerjük egymást. Elég ritkán találkozunk, de viszonylag sokat beszélünk (e-mail, facebook, MSN).

Ha találkozunk, az ismerősök mindig elmondják, hogy izzik köztünk a levegő, együtt kéne lennünk. Én mosolygok, közben meg beledöglök, hogy én is ezt érzem, de ő nem tesz semmit.

Pontosabban, egyszer tett, ott meg én rontottam el a dolgot. Egyébként mondtam neki, hogy szeretem, de csak azt felelte, hogy "tudom". Nem tudom mi lesz, mert érzem, hogy ő kell, de lassan beledöglök.