Mit tegyek? Minden bátorságom elment!
Szerettem volna elkezdeni valamit sportolni, mert sosem sportoltam, még gyerekkoromban sem. Egyedül 7 évvel ezelőtt próbálkoztam meg az úszással, és elég szépen haladtam. Uszodába jártam, hosszakat úsztam, igaz, nem sokat.
Anyu viszont félt, és ezért nem merek már semmit se. Nemrég úgy engedett el az uszodába, hogy meg ne fulladj! Vigyázz, mert mély a víz! Mondtam neki, hogy tudom, már úsztam 7 éve. Csak csóválta a fejét, hogy jól van, majd meglátom, ha majd belefulladok. Erre mi történt az uszodában? Nem mertem hosszt úszni, csak a kötél mellett bohóckodtam, amit alig mertem elengedni. Én, aki anno annyit úszkáltam! Szégyenszemre remegve hazajöttem, mert nem láttam rá esélyt, hogy lesz aznap még bátorságom úszni.
Oké, akkor legyen földi sport. Elő akartam venni a biciklit, anyu rögtön megjegyezte, hogy majd meglátom, hogy el fog ütni az autó. Mondom, hogy csak az utcánkban, ahol gyér a forgalom, na persze, de az az egy autó is elüthet, ami véletlenül erre jár. Felültem a biciklire, de egy kör után jöttem haza, mert rettegtem, hogy mikor jön autó, én meg aláeshetek, ha véletlenül valami buckára mennék.
Valaha motorozni is szerettem volna, éreztem magamban a képességet, de azt meg határozottan megtiltotta, még a családot is bevetette, hogy sürgősen beszéljenek le erről a hülyeségről. Azóta csak messziről nézem a motoros bandákat.
Futni akartam, arra azt mondta, hogy úgysem bírod, én ismerlek. Szerencsére arról még nem tettem le, majd meglátjuk, azzal mi lesz.
Csak a tornára mondta eddig, hogy talán arra jó lennék. Csak ő meg tudta csinálni annak idején a hátrahidat, meg a spárgát, én meg fiatal létemre nem tudom, és mondja is, hogy ő fiatalkorában sokkal ügyesebb volt ám, mint én.
Ha együtt megyünk valahova, nézi, hogy el ne essek. Volt, hogy már ezért botlottam meg, persze sose mostam le magamról, hogy nem én vagyok ügyetlen.
Sokszor éreztem úgy, hogy kimegy az erő kezemből-lábamból, és egy élettelen rongybaba vagyok, aki csak összecsuklik, csámpázik.
Így leírva olyan, mintha tényleg egy balf@sz lennék, pedig amikor egyedül voltam, futottam, gyalogoltam kilométereket, és tudtam vigyázni magamra, magabiztos voltam. Most hogy megint itthon lakom, mintha visszamentem volna ötévesbe. Nem tudom, hogyan bátorítsam magam újra, a mondogatás, az egyedül elért sikerek felidézése nem segít.
25 éves lány
Anyu negatív hatással van rád és ezt már te is észrevetted.
Kérdés hogy jóindulatból mert félt téged, vagy rosszindulatból mert...mittudomén(irígy)
Szerintem lehet még a javadra is fordíthatod hogy bebizonyítod neki de elsősorban magadnak hogy meg tudod csinálni amit a fejedbe veszel.A mozgás csak jót tehet! Mondom én aki 116kilós dagadék:)
Köszi, tudom! Ezzel is előrébb kerültem!
Az elsőnek köszönöm.
Olvasd el ezt a könyvet: Susan Forward: Mérgező szülők
Valamint ha megint ilyet mond az anyukád, akkor magyarázd el neki, hogy ne vegye el az önbizalmadat, és addig ne hagyd ott, amíg meg nem érti, hogy rossz amit csinál.
Eltelt az életed egyharmada, és te még semmit nem tettél meg, amit szerettél volna, anyád miatt. Így akarod továbbra is? 40 évesen akarsz felnőni, függetlenedni?
Vágd el azt a hülye érzelmi köldökzsinórt, és légy FELNŐTT ÖNÁLLÓ NŐ!!!
Én minden alkalommal, amikor biciklivel megyek a városba hosszabb távra megkapom azt, hogy veszélyes, elüt a kocsi, ellopják a bicajt, stb.. Ettől függetlenül én mindig elmegyek és mindig hazajövök épen és egészségesen úgy, hogy megtettem azt az utat maradéktalanul, amit szerettem volna..
Szóval, mit bánod te, hogy mit magyaráz anyud? Amúgy is, nálam csak akkor tudja, hogy ilyeneket működöm, ha észreveszi, hogy éppen indulásban vagyok, mert különben eszem ágában sem lenne mondani neki a tervet. A te esetedben, szóval egy uszodába menetelnél meg aztán tuti biztos, hogy nem tudná meg, hogy éppen mit tevékenykedem.
Aztán, ha bántja az orrod, hogy nem mondod el neki, hogy mégis hova mégy, akkor a 3.-4. alkalom után beavatod. Addigra viszont már meg lesz a kellő bátorság ahhoz, hogy ússz. Bár, én nem tudom elképzelni, hogy ha valaki tudja, hogy tud úszni akkor, hogy a fenébe lehetséges az, hogy amikor kell akkor mégsem mer. Ej-ej Ilyet még én soha az életben nem hallottam.
22/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!