Tudd már hogy hol a helyed?

Mert azt képzeli, ő az Isten a családban, a többieknek pedig engedélyt kell kérni, ha szólni akarnak. A múlt század elején éltek így.

Nem is minősítem, nem szeretek rondán beszélni.

"Szeretnék nem is élni hogy ne legyen ez mindig."

Nem miattad van! Ha te nem lennél, akkor is ez lenne sajnos...

Mondd el valakinek, akiben megbízol: ofőnek, más tanárnak, nagybácsinak, bármilyen rokonnak! Ők közelebbről látják a helyzetet, jobban tudnak tanácsot adni, mint itt bárki ismeretlenül.

Nyilván apukád van a családba abba a helyzetbe hogy ő keres jobban, ő tart el titeket, övé a ház és tudja ha anyuddal otthagynátok akkor nem tudnátok igazán boldogulni, és ezzel apud visszaél pont azért hogy elérje azt amit akar, és ez mocskosul undorító hozzá állás.

A barátnőméknél is pont ugyan ez megy, a barátnőm májusba lett 18 éves és akkor egyből ott is hagyta őket. Neki anyukája sem normális, de legalább ő némileg tiszteli a gyerekét és velem is normálisan viselkedik ahogyan az apja is, ha én ott vagyok akkor tudnak viselkedni, de volt rá példa hogy náluk aludtam, tudták de elfelejtették és ott csinálták a fesztivált, amikor kinéztem akkor egyből csend és döbbenten néztek. Előttem nem igazán mertek csinálni semmit, akkor döntöttem el hogy a barátnőm 18. szülinapján jön szépen hozzánk. A barátnőm suli mellett dolgozik, nekem is van jövedelmem, szüleim is mondták hogy jöjjön ide nagy a ház simán elférünk, ők is kedvelik a barátnőmet. Persze az anyós jelöltem már gondolkodik rajta hogy elköltözik, de nem keres valami jól, és az ő szülei nem laknak túl messze de oda nem megy a céges buszjárata, ilyen téren bajban vannak.

Sajnos, míg anyád nem lép az agresszív tahó apád ellen semmit, addig semmi nem fog változni. Hogy később ne legyen a személyiségszerkezeted része a rossz minta, több dolgot tehetsz. Készülsz egy önálló életre, hogy amint lehet, tudj lépni. Megpróbálod magad kivonni érzelmileg a negatív helyzetből, amennyire csak tudod. Jó lenne találni egy felnőttet, akivel őszintén tudsz időnként beszélgetni erről. És mindenekelőtt; olvasgass szakirodalmat, hogy értsd meg, milyen hatással van ez az egész rád, hogy még idejekorán tudj javítani magadon. És ha kell, minden pillanatban tudatosítsd magadban, hogy ez nem a te hibád. Gyermekként egy felnőtt viselkedéséért semmilyen módon nem tudsz, de nem is kell felelősséget vállalnod.

Olvasd el Forward-Mérgező szülők c. könyvét.

Gondolom anyagilag sincsenek dolgok és bele vannak szorítva ebbe a rossz kapcsolatba. De így nem lehet élni. Szerintem mond el anyádnak, hogy kezdjen el agyalni, hogy tudja megmenteni magát.

Te meg nem tudnál kollégiumba menni középsuliba?