Te hogyan fogadnád, hogyha születne egy tesvéred 17 év után?

- ha nem nekem kéne felnevelni, legyen, bár ki nem állhatom a kisgyerekeket.

- ha rendesen hagy tanulni, nem állandóan rajtam lóg, úgy is okés

Viszont!

Sokan szülnek gyereket úgy, hogy

- szinte a nagyobb neveli

- a tesónak nyugta sincs a kisebbtől, mert folyton a sggében van, a szülők meg legyintenek, hogy kicsi, meg örülj, hogy szeret - hát nem, mert tanulnék, eljárnék a barátokkal, stb.

Na EZEK azért szmét dolgok, mert ne a másik nyakára szüljünk már, akárki is legyen az.

Szomszédban van egy tesópár, ott állandóan a nagyra bízzák az öccsét, aki mellesleg egy rossz, hisztis, követelőző és makacs kisfiú. Abba bele sem gondolnak, hogy ha bármi baj lesz, a nővére hogy fogja magát érezni (plusz ő lesz leb.xva, amiért nem figyelt jobban).

Én örültem volna neki 17 évesen, sőt, én rágtam is a szüleim fülét a kistesóért ennyi idősen. Pedig nem voltam otthonülő, tyúkanyó típus, sőt, inkább csavargós, bulizós voltam, csak hát mindig is szerettem a gyerekeket. Hát, nem lett kistesóm, mondjuk szerencse, mert 18 éves koromban elváltak a szüleim. Utána apám új párja szeretett volna babát, akkor is nagyon drukkoltam, hogy legyen, én mentem is volna szívesen vigyázni rá. De nekik meg sajnos nem jött össze, 5 évig próbálkoztak, aztán szétmentek sajnos.

Az én gyerekeim között is viszonylag nagy a korkülönbség, hát nem ennyire, de van köztük 10 év. A nagyfiam imádja az öccsét, és rengeteget segít is, ami tudom, hogy manapság szinte illetlenségnek számít, de én meg úgy gondolom, hogy egy családban teljesen normális dolog segíteni egymásnak. A kicsit is mi, a szülei neveljük, de a bátyja is szokott rá figyelni. Szereti, nem érzi tehernek. Ő szokta mondani, hogy menjek nyugodtan csinálni a dolgomat, ő játszik az öccsével addig. Borzasztó, mi?

Az a helyzettől függ:

Én voltam a legkisebb 16-17 éves koromig... meg aztán viszonylag egyke is voltam. Azért Mondom, hogy viszonylag, mert apám előző házasságából van egy bátyám meg egy nővérem, testvéreimmel szerettük egymást, anyám is bírta a testvéreimet. Testvéreim kétlaki életet éltek, aztán egyre kevesebbet jártak át, amiért én eléggé ki lettem akadva, főleg a nővéremre(bátyám azért többet járt át, csak akkoriban gonolom az anyjuk telebeszélte a nővérem fejét zöldségekkel, dacból meg féltékenységből,de őt is meglehet érteni valahol). Aztán később jött a képbe öcsém anyja(apámék szétmentek), a hülye lányaival(először bírtam őket, csak később eléggé kimutatták a foguk fehérjét) és pár évre rá öcsém... konkrétan be voltam rezelve. Soha a büdös életben nem rajongtam a babákért(se a műért sem az igaziért) és most sem. Félek tőlük. Valahogy nincs meg bennem az az anyai ösztön egy embercsecsemő iránt. És nem is szerettem úgy, ahogy kéne bárhogy is próbáltam, nem ment. Még vigyázni is nehezemre esett rá. Aztán mikor már ovis volt már nem tünt annyira szörnyűnek, ott meg bevállalósabb voltam és elvittem oviba is. Néhány évre rá meg megszületett a húgom(megint más anyától xD). Az érdekes az, hogy külsőre rettentően hasonlít rám(szegény), vele már azért bohóckodtam de még mindig nem éreztem a testvéri kötődést. Ja, am nővérem gyerekével egyidős... Én meg már kb 3 éve nem lakok még a közelükbe sem...

Apa mindig, mondja hogy hiányzom öcsémnek, ja persze mikor ott vagyok meg telefonon pötyög... és rohadtul nem velem foglalkozik... nem vagyok rá mérges, mert pontosan tudom min ment ő is keresztül, főleg anyjával... és hogy apámék eléggé elkapatták :s

A lényeg, hogy én nem nagyon bírtam főleg mikor ótvar korán kellett, kelnem a suliba és öcsém egész este bőgött -_-' Meg azt, hogy rám tukmálták, pedig szívesebben csináltam volna a kerti munkát, mint azt.Az anyja képmutatásáról nem is beszélve... eléggé felhergelt, mikor mondja hogy miért nem tudok rá vigyázni(ö meg megrázta,mikor én tudom, hogy kisgyereket Tilos), lányai még kevésbé... Mai napig képmutató egy p***a, hál' istennek öcsém apáéknál maradhatott

Az, hogy közönyös vagy a testvéredet illetően még ,nem jelenti azt, hogy utálod. egyszerűen nem tudsz mit kezdeni a helyzettel, mert ez neked új...

Ki tudja? Lehet, hogy imádni fogod, lehet, hogy nem. Ettől még nem vagy rossz ember, és szégyellned sem kell magad miatta.

Csak ne légy féltékeny, ne árts neki. Ne légy Kain!