Sz baj ha én spórolós vagyok, de a párom nem igazán az?

A helyzet ugyanez nálunk is, csak én voltam/vagyok a költekezőbb. Egy idő után aztán összecsiszolódtunk, ő sem volt olyan "fukar", én sem költekeztem annyit, és meg is lett az aranyközépút.

Mi együtt élünk, és szarul is keresünk, de el tudjuk tenni a fizetésünk majdnem 65%-át. A probléma az, hogy szinte késhegyre menő vitát kell vívnom vele, ha néha magamra akarok költeni pár fillért. Manapság már stabilabb a helyzet, de még mindig látom rajta a rosszallást, ha veszek magamnak valamit. Szóval nem baj, ha valaki spórol, de azért ne vigye túlzásba.

Vigyázz meddig mész a spórlással, mert az legalább annyira elviselhetetlen, mint a költekezés. A párom, aki egyébként nagyon spórolós, azt mondta, hogy a születésnapi ajándék egy kabát lesz (mivel már nagyon szükségem volt rá), és én választhatom ki melyiket szeretném. Gondolva az anyagi helyzetre is a második legolcsóbbat választottam azok közül, amelyek mindkettőnknek tetszettek. Egy kisebb vita során azonban a fejemhez vágta, hogy "könnyű neked jól öltözködni, ha ilyen drága kabátot veszek neked!" A kabát pedig 6000 Ft volt...

Mi mind ketten nagyon jól kerestünk mellette tanultunk. Én úgy voltam vele hogy van megtakaritott pénzem lakásom autom mielőtt gyereket válalok még éljek is egy kicsit. Ő viszont napi 16 órákat képes volt dolgozni hogy még több pénze legyen. Összeköltöztünk az én lakásomba de ő ugyan ugy megtartotta a saját két lakásást. Amiből eredetileg ugy volt ogy családi házat veszünk. De ehelyett elkezdett gyüjteni és csak hajtani a pénzt. S folyton az volt h még erre kell a pénz még arra. Nem rég szakitottunk amikor elutaztunk és neki haza kellett jönni h dolgozzon. Én ezt már nem birtam tovább. Szóval ne a pénz hajtás meg a kuporgatás legyen mindig.

Nálunk is hasonló a helyzet: a párom elég költekezős, imádja az akciós dolgokat, mégha nincs is rá szükségünk... Én viszont a másik véglet vagyok... Szerencsére csiszolódunk össze: mindig megbeszéljük, hogy mennyit teszünk félre, és mennyit költünk és mire. Mindketten kötünk kompromisszumot, talán ezért működik, hogy ebben a kérdésben ellentétesen állunk a dolgokhoz.

Ha elég kompromisszumkészek vagytok, akkor igen, működhet. De mindkettőtöknek engednie kell majd olykor. Én azt mondom, ha a párod nem hülyeségekre szórja a pénzt és okosan fektet be, persze akkor, ha van mit, akkor nem lehet gond. Gond akkor lehet, ha olyankor "szórja el" a pénzt, ha másra is jól jönne, ha meg vagytok szorulva. Akkor viszont sok vitára számíthatsz. Sok sikert!

Ha jól keres, akkor hadd költsön már olyan dolgokra is amik nem feltétlenül a túléléshez kellenek. Én is jól keresek és nem spórolok. Úgy gonolom megdolgozom azért, hogy jobban érezzem magam,szórakozzak, kikapcsolódjak, vásároljak ruhákat és ez mind plusz pénz. Lehet 60 éves koromra tele lennék mégtöbb pénzel mert spóroltam, de én most akarok érni és eszemágában sincs megfosztani magamat a "földi örömöktől".