Kilátástalannak tartom az életet és nem akarok tovább élni! Nagyon depi vagyok. Hogy űzzem el ezt a gondolatot?

Az már nagy szó tényleg, hogy rájöttél szükséged van segítségre. Nem akarok magammal példálózni csak annyit, hogy pánikbeteg vagyok és hidd el nem azért mert egy rohadt gyenge anyámasszonykatonája lennék és én magam sem tudtam mi a franc van velem miért nem kapok levegőt, miért vannak szörnyű fájdalmaim stb...

Én azt tanácsolom, ha úgy érzed nem tudod megoldani a problémádat, menj el dokihoz. Nekem 7 évembe tellett mire beláttam, hogy nagy szarban vagyok. Neked úgy látom sokkal gyorsabban ment. Nem bántam meg, hogy orvos segítségét kértem. Senki nem nevetett ki és okoska hozzászólóknak sem tettem ki magam. Megtanultam kezelni a problémámat és mára gyógyszer nélkül már több mint egy éve nagyon jól vagyok.

Abban pedig nagyon igaza van egy elöttem szólónak, hogy ha te nem leszel, neked már mindegy lesz de akik szeretnek azokat büntetni fogod ezzel.

Időnként én is depressziósnak érzem magam, anyagi és nagyon komoly családi problémák miatt. Valahol itt a gyak. kérdésekben olvastam egy mondatot, ami nagyon megtetszett:

"Emberi törvény elbírni mindent és bátran menni tovább még akkor is, ha nincsenek mér benned remények és csodák."

Ernest Hemingway"

Talán gondolj erre, bennem mostanában ez tartja a lelket, folyton ezek a szavak csengenek a fülemben.

Mostanában elkezdtem rajzolni, és az nagyon kikapcsol, meg időnként elmegyünk kirándulni, ami nagyon jót tesz.

Neked is ezeket ajánlom, persze ezek nem oldanak meg semmit, de segítenek másra gondolni.