Kilátástalannak látom a helyzetem! Mi lesz így velem?

A kapcsolatodat hagyd a francba! Nem ér annyit, h vergődj vele!

Munkakereséssel kapcsolatban pedig esetleg az egyetemen megismert barátoktól nem tudsz segítséget kérni?

ez a Liza mindig olyan hülyeségeket ír, múltkor a középkori házakba képzelt gáztűzhelyet, most meg neurológushoz akar küldeni depresszióval. ne hallgass rá.

tényleg nem vagy túl jó helyzetben, de ez a felnőttség kezdete, mindenkinek ilyen, majd túl leszel rajta. először is, meg kéne próbálnod a saját lábadra állnod, elvállalni akár olyan munkákat, ami nem a végzettségedhez kötődik. neten nézz körül, akár diákmunka-oldalakon is (nem mindegyikhez kell diáknak lenni). ebből már tudnál fizetni egy albérletet (másokkal, pl. diákokkal összeköltözve), és tudnál járni állásinterjúkra.

mi a végzettséged? ha olyasmi, amivel nem lehet most elhelyezkedni, akkor jelentkezz be munkanélkülinek és akkor a központ támogat neked egy OKJ-s tanfolyamot, csak okosan válaszd meg. akkor a szüleid se szólhatnak, mert már legalább elindultál az önállóság felé. (nekem furcsa, hogy arra célozgatnak, hogy nem akarnak eltartani, de nem akarok ítélkezni, lehet, hogy rossz anyagi helyzetben vannak.) aztán arról se mondj le, hogy a végzettségeddel helyezkedsz el valamikor, ha azt szeretnéd csinálni, előbb-utóbb adódik rá alkalom, de most az önállóságod megteremtése fontos.

egy pszichológus sokat segítene, de az is pénzbe kerül, ráadásul csak a városokban van.

a párodat meg dobd ki, ha ennyire nem megy a kapcsolat. igaz, lehet, hogy most csak azért látod sötéten ezt is, mert minden mást is, nehéz így tanácsot adni.

Költözz vissza a városba és dobd a párodat.

A francnak kell az ilyet tartani.

Van az a sejtésem, hogy nem találtál munkát a egyetem/főiskola után ezért költöztél haza.

Ha igen erre van megoldás, ha más az ok (pl idős szülő ápolása) az már problémásabb, de ennek ismerete nélkül nehezebb tanácsot adni.

(Párom volt amúgy hasonló helyzetben)

"...ÉS azt sem, hogy hogy lehetek ilyen szerencsétlen hogy még munkát sem találok...Nem tudom mit kellene tennem! Tudnátok ebben segíteni?..."

Na a vége kimarad, bocs hosszú volt és úgy kezdted, hogy nem taglaltad a haza utazás okát.

Nos friss diplomásként megszenvedtem magam is és párom is.

Nekem az segített, hogy kimentem külföldre dolgozni fél évet. Ez anyagilag helyre rakott, tanultam a nyelvet és meglepő módon több állást is köszönhetek neki, pedig nem is abban az ágazatban helyezkedtem el. Volt ahol azt mondták, hogy ha boldogultam odakint akkor ügyes vagyok, felvagyok véve. :)

Cégünknél sok a diákmunkás, látom életüket és látom milyen hibás képpel mennek neki a munkaerő piacnak. Nem csoda hogy a többség koppan.

Párom pl két diplomával nem szégyellte napi 12 órát felszolgáló ként talpalni, de semmikép nem akart falúra vissza költözni, mert abba beleőrült volna.

Végül egy év után egy vállalati recepciós munkánál kérdezte meg az igazgató, hogy vállalna-e komolyabb pozíciót.

Azóta szakmájában dolgozik és jóval többet keres nő létére mint én.

Egy városban nincs olyan, hogy nincs munka egy fiatalnak, max a munkavállaló önérzete túl nagy. el kell vállalni a nehezebb (de normális) munkát, ha kell elkell végezni még OKJ képzést a diploma mellé aztán ha ügyes az ember előbbre jut.

Ilyen az élet. Egyszer fent egyszer lent. Nagy szívás de fel kell tudni állni. Csak rajtad múlik minden te alakítod a sorsod nem más. Nem a párod és nem a szüleid!

Ha te most feladod meg kétségbeesel, akkor ne számíts semmi változásra a jövőben.

menj ki külföldre valami melóra.ne várj a csodára,MO-n szar a helyzet,nem biztos h lesz munkád.kint megkeresheted a kezdéshez szükséges lóvét,és az idegen nyelvet is tanulhatod.a párod dobd ki,semmi értelme egy ilyen kapcsinak.ki tudja lehet kint megismersz valakit.depresszió ellen a legjobb a környezetváltozás.

én meg pont olyan lányt keresek akivel leléphetnék angliába xD,értelmes,aranyos,segítőkész.nekem(sajnos haláleset miatt),van ház,kocsi,pénz,de nem érzem jól magam itthon és ezt találtam ki magamnak.neten tartom a kapcsolatot pár kinti barátommal és azt mesélik h nagyon jó kint az élet,nem csak anyagi szempontból,de a mentalitás is más az embereknek,vidámak,szórakoznak.ÉLNEK nem csak vannak,mint itthon.itt megkérdezed :mi a helyzet? 20 perc panaszkodás a válasz....

le kell lépni,én erre jutottam:)

Párod biztos el van foglalva a saját problémáival, és ez valamennyire érthető is, na de csak te érzed, hogy téged mennyire hanyagol.

Munkát pedig ne is nagyon várj, nem akarlak elkeseríteni, de rengeteg friss és nem friss diplomás nem talál munkát, csak valami szutykot maximum, ami hirtelen jó talán, na de tervbezni azzal nem lehet. Meg hiába mondják páran, hogy a semminél jobb, na de azt elfelejtik, hogy szórólapozásból nem lehet megélni, és nem lehet egy lakást fenntartani se.

Szóval ha beszélsz nyelveket, akkor én is javasolnám a külföldet, itt Maon nincs túl sok remény, és ez még csak süllyedni fog sajnos. Úgyhogy ne keseredj el, tudok olyanról, aki 4 diplomával (!!) évek óta semmit nem talál.