Annyira kilátástalannak érzem a helyzetemet. Van ebből kiút?

szerintem ne hagyd, hogy anyukad rad telepedjen! keress munkat es alberletet es koltozz el, ha igazan szeret akkor meg fog bekelni!

annyit tudok neked segiteni, hogy szivesen leirom az alap recepteket hogyan kell fozni, ha dobsz egy privit :)

28N

Hát szerintem először örülj hogy ez a munka is megvan. Ne add föl folyamatosan pályázz. Egyszer úgy is sikerül. De én nem mennék albérletbe. Hanem ha összejönne egy jó munka akkor spórolnék valami lakásra.

A másik oldal nehogy már anyukád ne engedjen el ha te menni akarsz,23 éves vagy. Ha összeakarsz költözni a pasiddal akkor mit csinál? Fejre áll vagy mi?

Ha lefogadsz még 1 jó tanácsot akkor kezdj el főzni tanulni, mert ha pasi lesz a dologban akkor ne égesd le magad hogy nem tudsz főzni. Írtó gáz. Mond meg határozottan anyukádnak hogy az életre való felkészítéshez a főzés is hozzá tartozik. Ha ő meghal akkor éhen halsz? Vagy próbálkozz szakács könyvből.

Hidd el, főzni nem nagy ügy.Én 12 évesen kaptam kedvet hozzá.Anyám segített is volna, csakhogy én egy igen makacs gyerek voltam és nem hagytam neki :D Sokszor láttam hogyan főznek és ha valamivel nem boldogultam, ott volt a szakácskönyv, de leginkább a saját ötleteimet szerettem megvalósítani.Profi módon főzök (pedig már nem szeretek..)

Szóval, ha egy tizenéves gyerek elboldogul a főzéssel egyedül is, akkor talán neked is menni fog.

Nem vagy elégedett, mégis kifogásokat keresel.

"Sokan tanácsolják, hogy menjek el albérletbe. Attól meg ódzkodom, mert nem szeretnék azért dolgozni, hogy az albérletet meg a rezsit fizessem"

Ha ott valóban kapsz állást, jobb fizetéssel, amit ráadásul jobban is élvezel, akkor még ha ezeket fizetni is kell, több pénz maradhat a zsebedben, és még jól is fogod magad érezni.

"Szeretnék egy jó állást, abban a városban, de az a baj, hogy anyám se enged el."

Ne viccelj már velem. 23 évesen nem enged el az anyád - felnőtt ember vagy, saját életet kellene élned. Így 40 éves korodra is ott laksz majd, mert nem bírsz elszakadni otthonról.

Neked kell lépni, ha tényleg változtatni akarsz az életeden. Ha mégsem teszed, akkor meg ne siránkozz.

A sorrenden gondolkodom: előbb keress albérletet, aztán munkát, vagy fordítva, ha van munkalehetőség, akkor albérletet nézni? Talán a második biztosabb. Bombáznám az önéletrajzokkal a városi cégeket, s ha találnál egy jó ajánlatot, akkor kiadó lakást biztos találnál. Fordítva nem biztos.

Ha bírod a társaságot, akkor ketten is kivehettek lakást, ahol főzőcskézhetsz kedvedre, de a költségek megoszthatók.Kezdetben zacskós levessel indulsz, aztán van kezdők szakácskönyve, internetes portál, ahol azt is leírják, hogy jobbról balra kavarj,aztán látod, hogy néhány alapművelet ugyanaz, csak az alapnyag változik.

Mondanám, hogy a szüleid adjanak egy év próbaidőt, s ha befuccsolsz, akkor hazamégy, de egyszer úgy is a saját lábadra kell állnod. Így párt sem találsz, mert menjen hozzátok testvérnek?

Szerintem költözz albérletbe. Keress valakit akivel lakhatsz, egy barátnő, barát, ismerős akiben megbízol, vagy neten keress lakótársat, így csak a felét kell fizetned a többit magadra is költheted.

Tudom mondani ezt könnyű, de vannak akik így laknak, és ki lehet fogni rendes embereket, csak keresni kell.

Mindenképp költözz el, és keress városban munkát, én pl beleőrülnék ebbe az életbe, hogy egy kis faluban lakok, a munkámat utálom, már nincs is kedvem semmihez, anyám rajtam élősködik..nem jó ez így. A magánélet is legalább olyan fontos mint a munka, mert hiába kap jó fizető állást az ember ha beleőrül abba amit csinál. Szóval hajrá!