Már kezdek a szüleimtől besokallni és kilátástalannak érzem a helyzetem?

A szüleim elváltak, a tesóm és én anyával maradtunk, apa fizette a gyerektartást, és a nagyon muszáj dolgokon kívül ÉN sosem kaptam semmit. Nem voltunk jó módúak, addig nem kaptam másik nadrágot, még az előző használhatatlan nem lett, és 3-4 váltás ruhám volt csak. De megértettem, hogy nincs pénzünk. Tesóm bármit kért, megkapta. Állandóan szórakozni járt, új cuccok, szórta a pénzt. Mikor a továbbtanulásomra került a szó, azt mondták fizetik valahogy csak menjek, mert fontos a diploma. Az első évet épphogy befejeztem, mentem dolgozni. Apa adott havi 10 00 ft-ot gyermektartást, anya tett ennivalót egy hétre, minden másról én gondoskodtam ösztöndíjból, nyári munkából. Gyakorta én adtam kölcsön anyának, összesen kb. 100 000 ft-ot.

A fősuli után szerencsére lett állásom, de nem keresek sokat. Férjhez mentem, lakást persze nem tudtunk venni, ezért otthon maradtunk, megosztottuk a költségeket, a ház körüli és házimunkát. Időközben anya barátja hozzánk költözött. Bármit csinált, anya jóváhagyta, megengedte. Egy fillért nem adott a háztartásba, eljárt inni és nem csinált otthon semmit. Anya közben örökölt 2 millió ft-ot, amit tesómmal elkezdtek elszórni, mikor kértem, hogy akkor adja meg nekem amit kölcsön adtam, én lettem a rossz. A rezsibe is számtalanszor fizettem bele többet, mert szerintük mi használtunk sok áramot, vizet stb ők igyekeznek spórolni....

Odáig fajult a helyzet, hogy elköltöztünk, az élettárs miatt. Egy távoli rokonunk jóindulatból befogadott minket a házába, amit nem használ. Albérletet nem tudnánk fizetni. Édesanyám egyszer nem jött el meglátogatni, én eleinte mentem hozzá, de a párja miatt, már nem. Mindig háborgott, hogy ott voltam. Szerinte én voltam az oka annak is, hogy ő ivott.

Apukám egy vállalkozást vezet, de a válság miatt nem ment neki, rávett, hogy vegyek fel neki kölcsönt, mert ő nem kap. Adótartozása volt, és ha nem rendezi elvették volna a mai napig anyával "közös" házukat. Megtettem. Fedezetként apukám szülei ideadták a házukat. A férjem közben elvesztette a munkáját, vidékre ment dolgozni, jó ha havonta egyszer hazajön. 250 km-re dolgozik tőlem, albérletet fizet, útiköltség, de így pár ezerrel több marad, mintha itthon lenne munka nélkül. Egyedül tartom fent a lakást nehézkesen, és apukám valamelyik nap azzal keresett meg, hogy segítsek már neki törleszteni a hitelt, mert nem fogja tudni. Mikor fel kellett venni, kimutatásokat csinált nekem, hogy igenis ki fogja tudni fizetni. Mondtam neki, hogy ezt én már nem tudom fizetni, nem szólt, de tudom hogy haragszik. A hitel miatt 10 évig nem kaphatok másikat, nem tudunk addig házat venni. Szeretnénk majd gyereket, félretenni. 89 000 ft-ot keresek, abból nem tudok még egy 30 000 ft-os hitelt is kifizetni. Én már úgy érzem, nem bírom tovább.

Mindeközben az évek óta felvételire készülő testvéremet magántanárok tömkelegéhez járatják, továbbra is megkap mindent. Csak annyit mond, kérek 1000 ft, vagy 2000-et. Mire kéred? -Kell. És már kapja is. Nagy néha, ha nem akarnak adni, hazudik, hogy könyvre, füzetekre stb.

Lehet önző vagyok, de én úgy érzem, ez már kicsit sok, hogy még a hitel fizetésbe is besegítsek, viszont az én nevem van, tehát kénytelen leszek, ha nem akarom hogy a bank zaklasson. Olyan kilátástalannak érzem a helyzetem.