Exnej irányít! Hogy tudjam tolerálni?

Sziasztok!

Történetemet röviden próbálom leírni.

Pécsről költöztem fel Budapestre, immár 1 éve egy 15 évig tartó házasság felbomlása után. Nagyon szerettem Pécsett élni, de hát a szerelem nagy úr - szokták mondani, és hát költöztem a szerelmemhez Budapestre. Valahogy "törvényszerű" volt, hogy én költözöm, mert neki van egy kisfia, akivel így könnyebben tudja tartani a kapcsolatot. És nekem nincs gyerekem így hát én is így gondoltam jónak. Feladtam mindenem. Eladtam a házam, otthagytam a munkám, családom, barátokat.

Tudom, senki nem tartott fegyvert a fejemhez, hogy tegyem ezt, de mégis zavarnak dolgok. Már tudom, rossz a természetem. Nem tudom elviselni, hogy az exneje ossza be az én időmet is. Bármit szeretnék tervezni pl. hétvégére, vagy nyárra, akkor azonnal kerül elő az exeltáblázat, (amit az ex vezet és küld havonta, hogy mi tudjuk mihez tartani magunkat). Persze ez a kisfiú (11 éves) nyári és egész évi hollétéről szól. Semmi bajom a gyerekkel, hisz imádom, és ő is szeret engem. Sok közös programunk van, stb. De az, hogy az exfeleség dönti el egész évben, hogy hol lesz elhelyezve és mikor a kisfiú számomra agyrém. Nem tudunk menni nyaralni, amikor szeretnénk, mert a "táblázat" nem engedi. A táblázat egyoldalúan lett megcsinálva, nem leülve az exférjjel megbeszélve, hogy neki mikor lenne jó, hogy szeretné stb. Néha szeretném, hogy az én családom is eljöjjön hozzám meglátogatni, de a "táblázat" megint nem engedi. Valahogy hiába mondom a páromnak, hogy beszélje meg az exfeleséggel a gyerekkel való dolgokat, és ne csak ő döntsön önkényesen, hanem szépen megbeszélve. De a párom egyszerűen nem beszéli meg vele és hagyja, hogy mindenben ő irányítson. Azt érzem, hogy sok mindent feladtam érte, vagy mondhatom úgy is, hogy értük. De vissza nem sokat kapok. Ha pl arról van szó, hogy szeretnék a családomhoz lemenni Pécsre, akkor szájhúzás van, vagy ha szeretném őket vendégül látni, akkor azonnal van kommentár, hogy a táblázat.... és hát így a családom nem tud jönni hozzám látogatóba.

Tudom, rossz a természetem. Rossz, mert olyan érzés van bennem, hogy annyi mindent feladtam és ennek a kapcsolatnak tökéletesen kell működnie. Azt érzem, hogy nem látja a párom, hogy mennyi mindent tettem meg érte.

Szeretném, ha nekem is lennének beleszólásaim a történésekbe, de úgy látom semmi nincs.

Hogy tudjam ezt a rossz érzést levetkőzni? Velem van baj, hogy nem érzem jól magam ebben a helyzetben?