20on évesen milyen karriercéljaid voltak? Sikerült elérned őket? Ha nem, mit rontottál el?

20.szülinapom környékén kezdtem rájönni,hogy nem végiginni kellene az egyetemet,nem volt nagyon célom,nem érdekelt semmi bulizáson kivül,ugy voltam vele,hogy még pár évig ellébecolok egyetemistaként,annyit dolgoztam,amiből nem haltam éhen...

(utána jöttem rá,h ez igy nem ok,most diplomázok,szeptembertől másoddiploma,melette dolgozok normálisan,kikötöttem egy pasi mellett,semmi nem lett abbol,hogy "igyunk amig van miből)...szerencsére:D

22/L

akkor azt hittem,h minden gond nélkül lediplomázom.Kiderült,hogy lusta voltam,hozzá,ezért csúsztam

szakdogával....Most pótolom:D

ja,most olvasom,h huszonévesen,nem 20 évesen...akkor még most is az vagyok:P második vtam

23/l

20 évesen semmi karrier álmom nem volt,mert eleve rosszul is indult a felnőtté válásom..Apám döntése alapján olyan szakmát tanultam amit utálok,és mára már halott szakma lett.Egyetemre ha akartam volna se tudtam volna menni,hiszen apám megmondta: 1 fillérrel sem fog támogatni.nem beszélve arról,hogy akkor még nehéz volt egyetemre bejutni,oda még kellett a tudás.

Szóval 20 évesen volt egy szakmám,és volt egy munkahelyem amit ugyanannyira utáltam mint a szakmámat.Volt egy családom ahonnan mindenáron menekülni akartam,mert az anyám alkoholista volt..Ezért ahogy lehetőségem adódott férjhez mentem(menekültem ha úgy vesszük) és 20 évesen szültem egy fiút..Semmink nem volt,még családi segítséget sem kaptunk senkitől,de legalább az alkoholista anyától és a konok "ki ha én nem" apától megszabadultam.

Soha nem építgettem a karrieremet hiszen nem volt miért...

De ma elmondhatom,hogy 18 éves a fiam,és újra férjhez mentem akivel már 10 éve boldog házasságban élek..Évekkel ezelőtt úgy gondoltuk,hogy szerencsét próbálunk más országban,így elindultunk.bejött..Azóta kint élünk hármasban,van munkánk amit szeretek ,ami kell az élethez minden megvan..Nincsenek anyagi gondjaink,nincsenek hiteleink..Még mindig nincs diplomám,de nem is vágyom rá,hiszen nem ezen múlik az ember boldogsága...Karrier? Nos lehet,hogy nekem ez a karrier...

Nincsenek karrier céljaim, családot, gyereket szeretnék, most ez nekem a legfontosabb. A karrier nem nagyon érdekel. Az nem tenne boldoggá.

Egyébként januárban diplomáztam, munkát persze nem találok.

13.06

Az elején,amit irtàl velem is ugyanaz a helyzet volt,csak nekem nem az anyàm,hanem az apàm volt alkoholista,de az anyàm tette azzà!

A 20on évesen nekem is a csalàd volt a fontos,amely meg is történt,igen abban az idõben nem a karrier volt a fontos,hanem a csalàdalapitàs!Azt hiszem én is boldognak mondhatom magamat az élet nehézségeivel együtt!