Családosok, szülők! Vannak barátaitok?

Igen, vannak. Kéthetente találkozom a barátnoimmel, hol étterembe megyunk, hol csak osszejovunk az egyikunknél és grillezunk, beszélgetunk, most pénteken pl. bowlingozni voltunk. Persze szoktunk találkozni ugyis, hogy a férjek is jelen vannak, az kb. 2 havonta van.

Testvérek, szulok… egy évben kétszer, kulfoldon lakunk. Napi gondokat, oromoket csak a férjemmel beszélek meg.

Szia!

Szüleimmel és férjem anyukájával (apukája már meghalt) hetente találkozunk.

Testvérekkel ritkábban, havi 1x.

Férjem a barátaival próbál találkozni havonta min. 1x, sokat dolgozik ő is, meg barátai is. Bár egyik barátja kollégája, így vele hétközbem mindig.

Nekem 2 nagyon jó barátnőm van/volt. Egyikük kiment külfödre, de ezt tudtam mióta ismertem oda keszült, főleg skyp meg e-mail váltás van.

Másik barátnőm meg eltűnt mikor veszélyeztett terhesként már nem tudtam eljárni.

Most játszótéren beszélgetek anyukákkal, de barátság még nincs.

Nálad kérdező, mi a helyzet?

Persze vannak. Legközelebbi barátaim általános és középiskolai osztálytársaim közül kerültek ki. Szóval elég régi barátságot. De egyik unokatestvérem is nagyon közel áll hozzám.

Időnként jön hozzánk társaság, vagy mi megyünk másokhoz. De az gyakoribb, hogy külön-külön találkozunk egy-egy barátunkkal.

Legtöbb dolgot a párommal beszélek meg. Nagyobb döntések előtt érdekel pl. anyukám véleménye is, páromnak meg az apukája olyan, hogy nagyon sok mindenhez ért, nagyon tapasztalt, őt is meg szoktuk kérdezni egy-egy ügyben.

Egy városban élünk szülőkkel is, több rokonnal is, pl. unokatesók. Így a találkozásnak nagyobb akadálya nincs. Nem is telik el úgy hosszabb idő, hogy ne találkoznánk. Szerencsére jó a kapcsolat a családban, nincs rá ok, hogy ne találkozzunk.

Vannak, csak sajnos nagyon távol. Amíg otthon éltünk, volt, akivel naponta beszéltünk és hetente többször találkoztunk, ő a szomszédban lakott, volt akivel ritkábban, de attól még szoros volt a kapcsolat. Sajnos tavaly külföldre költöztünk, itt még mindig nagyon egyedül vagyunk, pedig járunk közösségbe, de valahogy nem sikerül felvenni az itteni ritmust, vagy nem is tudom. Mindenesetre elég megterhelő ez lelkileg, már nagyon várom, hogy hazaköltözzünk.

Anyukámmal 1-2 naponta beszélek, a tesómmal sajnos ritkán, inkább a sógornőmmel szoktam.

2. vagyok, férjem anyukája pár utcával lakik messzebb (de így se szokott átjönni talán 2havonta 1x), családi ház, néha segíteni kell, így úgymond kellemes és hasznos is. De ha nem kell segíteni, akkor is csak pár óra, lányom is szeret ott lenni, csak sajnos egyedül nem hagyhatom ott.

A szüleim 15 percre laknak, vagy ők jönnek vagy mi megyünk hétközben pár óra, esetleg ha dolgunk van vigyázznak lányomra.

Többet ünnepekkor szoktunk lenni.

Így nem sok, lányom is jól érzi magát, szeret velük lenni.

Az még nem merült fel benned, hogy nem azért járnak át egymáshoz, mert más társaságuk nincs, hanem mert szeretnek együtt lenni? Bevallom, én is a tág családommal érzem magam a legjobban, pedig vannak barátaim is.

Összenőve pedig a házasság után sem lesztek, nyugodtan át lehet ugrani a szülőkhöz, tesókhoz a másik nélkül is.