SOS! Hogyan szerezhetnék segítséget Édesanyámnak?
Édesanyám sajnos súlyosan beteg, egy szívembólia és egy agyi infarktus következtében féloldalasan teljesen lebénult, a másik oldala pedig le van gyöngülve, így szinte teljesen mozgásképtelen, már közel három éve szinte csak az ágyban fekszik.
Súlyos pszichés problémái vannak, egyrészt nehezen tudja földolgozni azt, h ilyen állapotba került, másrészt súlyosan depressziós, sajnos pszichés problémái kezeletlenek, egyszer sem járt pszichológusnál, pedig van beutaló stb. de egyszerűen nem hajlandó már két éve.Mostanra már testileg is annyira leromlott az állapota, h nem is nagyon tudjuk megoldani, a pszichológushoz való szállítást.Nem tudom pontosan, h milyen jellegű lelki gondok vannak, de sokszor rendkívül sértődékeny, lehangolt, sírógörcsei vannak, már-már szinte paranoiás olykor, sokszor pedig sajnos agresszív ellenem fordul, nem hajlandó beszedni gyógyszereit, és amit el tud érni,azt dobálja a szobában, tör-zúz. Sokszor napokig nem hajlandó ételt fogyasztani, inni is csak keveset iszik, olyankor nem lehet hozzászólni sem, mert rögtön nagyon durva hangnemben válaszol.Már lassan 3 éve én ápolom szinte 24 órában, de nagyon nehéz, mivel sokszor nem hajlandó együttműködni egy kicsit sem, nem lehet vele szót érteni.Mindenféle ételt visszautasít, ugyanakkor telefonálgat, h én megtagadom tőle azt, pedig szinte éhen hal, de én nem adok, mert nem vásárolok be.Szerintem valami pszichés segítségre lenne szűksége, mert ez így azt gondolom, h nem egészen normális, és hosszú távon nem vezet semmire, nem tudom mit tegyek, h segítséget kapjon.Ha így folytatódik, akkor csak egyre rosszabb állapotba fog kerülni, egyébként öngyilkossági kísérletei is voltak már sajnos.Mit tegyek?
25/F
Hát kedves kérdező, kiütött rajtam a libabőr, amikor olvastalak...
Nálunk ugyanis pontosan ez volt a helyzet!
De én csak 1 évig bírtam, mert súlyos szívzavarokat kaptam anyukám állandó cipelésétől. Pacemakert kellett betenni, mert úgy lelassult a szívem, hogy nem vitte a "masinát"! Igy aztán anyukám nyugdíjasok betegintézetébe került, ma is ott van. Neki sincs semmi betegségbeismerése, állandóan arról beszél, hogy hazamegy, még kutyát is akar magának venni, holott a WC-ig sem tud szegény elmenni...
Nálunk viszont mindenki tudja, hogy mi történt, úgyhogy anyámon kívül senki sem ítél el ezért. Persze neki én vagyok a hálátlan gyerek, dehát ha nem megy, akkor nem megy, nincs mit csinálni!
Ha anyukád dolgozott, érdeklődd meg, hogy ilyen lehetőség nincs-e? Még ha messzebbre is kellene mennie!
Most én kétszer-háromszor egy héten megyek hozzá, 3O km.-re van tőlünk a nyugdíjotthon. Ez tavaly júliustól megy így, mára már elmúlt a bűntudatom, egész egyszerűen nem volt más megoldás!
Neked is ilyenformán kell gondolkoznod, ne hallgass senkire! Hidd el, én pontosan tudom, hogy min mész keresztül, testileg és lelkileg egyaránt... Tiszta szívből együttérzek Veled, bátorság!
Te még fiatal vagy, nekem már felnőtt gyerekeim vannak, és most legalább tudok egy kicsit foglalkozni az unokákkal is!
Sok szerencsét kívánok Nekedm hidd el, jobbra fog fordulni a sorsod!
Hasonló helyzetben voltunk.Csak nálam anyukám rendezte a nagypapámat.Amikor az orvos látta,hogy anyu kezd kimerülni, egyszerűen beküldte egy ápolási osztályra, ahol 3 hónapig kezelték.Igaz közben anyukámat is kimerültséggel, depresszióval.
Könnyen ítél el téged az aki nem tudja mivel jár ez.ne foglalkozz velük.
Szóval ha megoldható igenis utaltasd be a kórházba.
Erőt,kitartást és minden elismerésem a tied.
Még csak a kiírás első részét olvastam, de már nem értettem, miért foglalkozol a betegszállítók véleményével???
No, ezen gondolkozz el 20 mp-ig, aztán minden világos lesz.
Vitesd be anyukádat pszichiátriára, majd keress neki egy nbentlakásos nyugdíjasotthont, ahol a nyugdíjáért cserébe ápolják. Ha nem eszik ott, akkor majd ők kórházba vitetik onnan és aztán vissza az otthonba. Ezzel nem tudsz mit kezdeni, majd megszokja.
nem olvastam végig a hozzászólásokat, elnézést kérek.
Eszembe jutott valami. Az egyértelmű, hogy te ez egyedül már nem vállalhatod. Az is, hogy ezt biokémiai folyamatok irányítják tehát gyógyszert kell szednie.
Minden cselekedete, az ordítozások ezért vannak.
Tehát elmondom mi jutott eszembe, persze lehet hogy hülyeség. Csak én is nő vagyok
Nem lehet, hogy az is közrejátszik,abban hogy nem akar kimenni, hogy ...jaj hogy fogalmazzak, hogy ne értsétek félre.Tudod egy nő szeret csinos lenni, kozmetikus, fodrász.Még akkor is, ha beteg. Nem lehet hogy ez is nyomasztja? Én is voltam fekvőbeteg.
Sima fekvőgipsz. És baromi kellemetlen volt, hogy nem tudtam normálisan fürdeni, felöltözni. A hajam, mint a szénakazal. Nagyon sokat rontott az állapotomon.
Érted amire ki akarok lyukadni?
Lehet, hogy ilyesmire is igénye van csak veled nem tudja megbeszélni, mert férfi vagy.
még az előzőhöz:
akár olyasmire is gondolok,hogy őszül és esetleg, ha nem ebben az állapotban lenne akkor befestetné a haját.
Vagy szüksége lenne arckrémre. Olyan dolgokról beszélek most, amire te nem is gondoltál talán. elképzelhető, hogy kicsit jobban érezné magát.
Egy idősebb nőismerősödet kellene megkérdezni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!