Mit tegyek?! A férjem agresszív.

"Szeretjük egymást màr lassan 5 éve házasok vagyunk. Nem szeretném sem elhagyni, sem pedig elválni tőle."

- Akkor tűrj, a foltokra tegyél púdert.

Most mégis mit lehetne mondani? Biztosan nem most hirtelen lett ilyen, de Te hozzámentél, és most szülöd majd a negyediket. Ez a kapcsolat ott bukik meg, hogy Te vadidegenektől érdeklődsz, és nem vele beszélgetsz erről.

Nyugodtan lepontozhattok, vállalom.

NINCS mentség arra, hogy egy házasságban bárki megüssön bárkit. Stressz ide, idegesség oda, ha szeretem azt az embert, akivel összekötöttem az életemet, akkor egy ujjal sem tudom bántani, még ha dühös is vagyok rá néha.

Nagyon jellegzetes viselkedésforma amit írt a kérdező, hogy miután megüti a férje, magát ócsárolja, amiért ezt tette.

Ez az ember agresszív, kérdező, még ha nem is ver be a sarokba, vagy nem üt ököllel, ez agresszió, és aki agresszív, az vagy terápiás segítséget vesz igénybe, vagy romlani fog a helyzet. Eljuthatsz oda, hogy ököllel bever az asztal alá, meg odáig is, hogy a gyerekeket is.

Nem mentség az, hogy terhesen nem üt téged, nem mentség az, hogy bocsánatot kér. Tipikus áldozatként viselkedsz, mentegeted. Ne tedd. Ennek az embernek segítség kell.

Amíg ez nem történik meg, elköltözhetsz, de ha nem változik semmi, akkor az sem jó ötlet, hogy törvényesen hozzá vagy kötve. Vagy válsz, vagy szenvedni fogsz.

"Elválni nem szeretnék, de ha esetleg elköltöznék a gyerekekkel a másik házunkba és esetleg megbeszélnénk, hogy mikor és hogy legyen a látogatás. Remélem értitek amiről beszélek."

- Vagyis elválnál, csak papíron házasok maradnátok.

"Mit tegyek?! A férjem agresszív.

A férjem agresszív típus. "

A kiírásban később:

"Alapjából nem egy agresszív jellemű férfi"

Akkor döntsük el, melyik. Ismered te egyáltalán ezt az embert?

Ugyanakkor folytatod:

"Alapjából nem egy agresszív jellemű férfi, csak akkor ha ideges vagy valaki felidegesítí."

Mindenki akkor agresszív, mikor felidegesítik. Ez mindenkivel így van. A kérdés az, mennyi kell hozzá, hogy ideges legyen.

És ne haragudj, de akitől kérdezel valami tök hétköznapit és már ideges, meg üt, az BETEG. Fuss!

ajánlom,hogy olvasgass itt gyakorikérdésen, ebben a kategóriában. sok fiatal kamasz ír ide, hogy az apukája agresszív, kiabál,veri őket. anyuka meg tűri az egészet évtizedek óta.. tipikus eset. sajnos ebben a helyzetben az anya ugyanúgy hibás,mint az apa. nem lenne szabad hagyni ezt. mert hidd el,hogyha veled agresszív, ordítozik, megüt, akkor idővel a gyereket is megfogja. de ha nem is,az is bőven elég,hogy ilyen légkörben kell felnőniük,hogy az apjuk veri az anyjukat.. nem szabad mártírkodni.

vagy felőlem tűrheted ezt, de akkor ne csodálkozz,hogyha felnőnek a gyerekeitek akkor elhúznak otthonról és rád se lesznek kíváncsiak többet..mert mondom, erősen hibás leszel te is,hogy nem hagytad el a pasit..

négy gyereket bevállalni ..hát nem lesz piskóta egyedül felnevelni őket. gyerektartást fogod kapni , meg a te fizetésed + az állami támogatások ,mert több mint 3 gyerek van. meg lehet oldani, de nem lesz egyszerű.

tényleg semmiképpen se maradj mellette.. legalábbis ha jót akarsz a gyerekeidnek..

mert hidd el,hogy úgy kéne felnőniük,hogy állandóan veszekedtek és ver téged az apukájuk.. ezzel teljesen megnyomorítod őket,hogy ezt kell majd látniuk..

a párom családjában is ez volt, hogy az apuka agresszív volt és verte az anyukáját meg később a gyereket is (páromat is). a mai napig ha szóba kerül ez a téma könnybe lábad a szeme.. nem irigylem,hogy át kellett élnie ezeket.. ráadásul egy normális családkép nem volt előtte.. ha jót akarsz nekik válj el.