Szülők! Mi lenne a reakciotok? Mit mondanatok?

Nem fogadnám el, ahogy a homoszexualitás egyéb formáit sem. Tudom hogy ma már ezt az álláspontot ítéli el habzó szájjal a gondolatrendőrség, de attól még így gondolom, nekem az nem normális.

Nem tudnék kezelni egy ilyen extrém helyzetet, valószínűleg nem beszélnénk többet.

Kérdés hány éves. 15 évesen nem támogatnám, mert tudom, hogy halálra cikiznék. Vagyis persze támogatnám lelkileg, de kérném, hogy ne videlkedjen nagyon kírivóan, mert ilyen korban egy-egy cikizés igazi lelki terror lehet pl. iskolában. Meg a tanárok többsége sem fogadná el.

Felnőttként azt csinál amit akar. Még ha nem is tetszik a dolog, azért nem szakítanám meg a kapcsolatot vele. Szerintem butaság azt hinni, hogy ha kitagadom, akkor majd hirtelen normális lesz. Max. titkolni fogja, de inkább hagyja a csudába és megszakít minden kapcsolatot a családdal. A büszkeségem miatt meg nem akarnám elveszíteni a gyerekemet.

Akár elfogadod, akár nem, nem tudsz vele mit csinálni. Ez egy súlyos betegség, hasonló, mint ha pl. Nem lenne meg az egyik lába, vagy vaknak született volna. Attól, hogy nem fogadunk el egy sérült embert, ő még nem lesz ép. És ugyanúgy nem a szülő hibája, nem a gyereké, és nem a környezetéé, mint ahogy más születési rendellenesség sem.

Amíg a gyerek nem 18, addig orvoshoz úgy sem tud elmenni, sőt a pszichiáterek kezdik egyre feljebb tolni a korhatárt. Addig pedig öltözzön normálisan. Tiltsd el az internettől, és gondosan zárd el előle a bank- és hitelkártyákat.

Ha kamasz, akkor előfordulhat, hogy falcol, ez a tipikus kamaszhiszti része. Mint az összes többi hisztis kamaszt, meg kell fegyelmezni, be kell állítani a sorba (ő végezze a házimunka nagy részét, nincsenek bulik, és hozza, vagy javítson az átlagán).

Ha még kamasz sincs, és ilyeneket mond, akkor próbálj meg vele arról beszélni, hogy amit az interneten lát, az butaság, és, hogy a fiúkból nem lehet lányokat csinálni ( vagy fordítva) Próbáljátok meg megmutatni neki az örömöket a női, vagy a férfi szerepben (értelemszerűen a vele azonos nemű szülő), a vele ellentétes nemű szülő pedig emelje ki a másik nemi szerep hátrányait. A kisgyerek még ezt kinőheti, de számítsatok rá, ha felnő, akkor még ha nem is lesz tranyó, meleg lesz.

szerintem is életkor függvénye, hogy mikor mit kellene lépni. Semmiképpen sem kell figyelmen kívül hagyni, szerintem nagyon nagy dolog, hogy bízik benned annyira, hogy egy ilyen problémájáról veled beszél. Rengeteg fiatal eltitkolja, sőt nem túlzás, hogy a fiatalkori öngyilkosságok egy része (nem tudom mennyi)pontosan ebből a problémából fakad, hogy nem érzi jól magát a bőrében, nem meri ezt vállalni, esetleg homoszexualitást fedez fel magában, ami frusztrálja, és nem meri elmondani.

Soha semmiképpen sem tagadnám ki a saját gyerekemet. Nem gondolnám azt sem, hogy én rontottam el valamit, hiszen biztosan nem tőlem, vagy az apjától jött ez az ötlet.

Szerintem becsüld meg a bizalmát, és egészen egyszerűen kérdezd meg tőle, hogy mit vár tőled, miben segíts neki? Ha csak beszélgetni szeretne róla, hallgasd meg, ennyiben biztosan támogathatod. Nyilván, ha egyből azzal jön, hogy nővé/férfivá operáltatja magát, és ehhez anyagi támogatásra lenne szüksége, abban azért hirtelen biztos nem támogatnám.

Esetleg keressetek (együtt, ne a háta mögött) egy pszichológust, menjetek el együtt, hátha ő tud valamilyen tanácsot adni, mondd el a gyerekednek, hogy szeretnéd őt megérteni, de egyszerűen nem tudod hogyan kezeld a helyzetet, és ehhez neked is szakemberre van szükséged. Semiképpen ne üldözd el magad mellől, hiszen neked megadta azt a bizalmat, amit sok szülő nem kap meg, mert ha ilyen komoly gondot fedez fel magában a gyereke, eltitkolja, és depressziós lesz, el is veszítheti, pedig lehet, hogy tök toleráns lett volna vele.

Az is lehet, hogy egy múló ábránd az egész, de akkor sem lehet elbagatelizálni, az meg, hogy megbünteted emiatt, szerintem a lehető legrosszabb megoldás. Nem csinált semmi rosszat, csak van egy szűnni nem akaró érzése amit megosztott veled. Remélejük a legjobb helyre fordult vele.

amióta láttam erről egy műsort (abban egy fiú volt aki lánynak érezte magát) és valóban teljesen lányos vonásai voltak és a viselkedése is olyan volt-azóta sokkal elfogadóbb lettem. Egyszerűen nem tehetnek róla hogy női lelkük van,és nem birják elviselni a férfi testüket.

én is biztos kétségbeesnék ha ezzel állna elő a gyerekem,és sokat beszélgetnék vele erről hogy valóban igy érzi e vagy csak valami más van a háttérben