Hogy mondjam meg anyukámnak, hogy terhes vagyok?

" Hát egy ilyen beszélgetés elég kínos lenne:

- szerintem még várjatok a gyerekkel 1 évet, túl korai még.

- bocsi, de nem. "

Jesszus, ebben mi a kínos?

- Anya, 25 éves vagyok, házas, felnőtt nő. Én döntöm el, hogy mihez kezdek az életemmel. Gyereket akarunk, és ne haragudj, de neked ebbe nincs beleszólásod.

Mit izgulsz azon, hogy anyád mit mond? Nem neki kell megszülni, felnevelni. Az a baj sok családban, hogy szülő-gyerek ilyen szinten össze van nőve. Te nem tudod kívülálló szemmel nézni azt, amit mi itt mind látunk. Te már különállsz tőlük a férjeddel, anyagi függőségetek sincs, hát akkor?

Nem Kérdező, a beszélgetésre adott helyes válasz:

- Mi úgy gondoljuk, hogy be tudjuk vállalni most, és nem szeretnénk várni.

Felnőtt ember vagy, nem kell minden hülye tanácsot megfogadni, pláne nem azért, hogy nehogy megsértődjön a másik! Még a saját véleményed se mered elmondani, hanem csak bólogatós kutyát játszol? Jézus...

Ha ekkora megfelelelési kényszered van, keress fel egy pszichológust. Az ilyesféle "jajcsaknehogymegsértődjön" törekvések nem jó irányba viszik az emberi kapcsolatokat.

Ne haragudj, de én nem is értem.

A kérdést olvasva azt hittem, hogy 16 éves iskolás vagy.

De hogy 25 éves férjezett nő vagy, és anyukád szerint friss a kapcsolat, és túl fiatal vagy, hát tényleg nem értem.

Elhiszem, hogy nem minden nagyi ugrik a plafonig örömében, hogy nagyi lesz, de ilyen szinten beleszólni a felnőtt gyerekem legbensőbb magánügyeibe... csak akkor lenne jogos, ha az ő nyakára szülnéd.

De mivel itt nem ez a helyzet, őt sem értem, téged sem.

Azért 25 évesen már illik leválni a szülőkről.

"Hát egy ilyen beszélgetés elég kínos lenne:

- szerintem még várjatok a gyerekkel 1 évet, túl korai még.

- bocsi, de nem. "

Én másképp gondolom.

Kínos:

- szerintem még várjatok a gyerekkel 1 évet, túl korai még

- igazad van anyu, megígérem, hogy nem fogok teherbe esni.

Nem kínos:

- szerintem még várjatok a gyerekkel 1 évet, túl korai még

- nagyon kedves vagy, hogy aggódsz miattam, de 25 évesen, boldog házasságban élve elég érettnek tartom magam az anyaságra. A gyerekvállalás időpontja hadd legyen a mi közös döntésünk.

Az élet többi területén is ennyire a szüleid mondják meg, hogy mi lenne a helyese?

Előfordult már valaha, hogy nem egyezett a véleményed anyukádéval?

Fel merted vállalni a konfrontációt, vagy engedtél neki?

én ezen röhögök hogy itt gyermek lelkűek vállalnak be gyereket, aztán az élet nehézségeinél meg csodálkoznak, hogy miért alakul szarul ne adj isten a házas életük :D

Most komolyan ha egy ilyen nagy döntésnél is anyuka szavát lesitek akkor hol vagytok ti felnőttek? ez nem egy ház megvétel vagy egy munka elfogadása, itt egy gyerekről van szó ami életed végéig szól.Sógorom is apósomra hallgatva vállalta be a gyereket, nem szabad akaratából most meg szenved és utálja a gyereknevelést. Ti is anyucira támaszkodva éltetek és csak a véletlen miatt lettetek szülők, nem azért mert úgy istenigazából akartátok, az ilyen soha semmi jót nem szül.

Anyudék kedvelik a párodat? Nem lehet, hogy inkább azért akarják, hogy várj még?

Nálunk a családban egyik unokatestvérem férje miatt szurkolt az egész család, hogy nehogy baba legyen, annak ellenére, hogy házasok voltak és anyagilag is függetlenek. Csak mi kívülállóként mind láttuk, hogy egy gazember a férje, míg ő csak a gyerek megszületése után kezdte el látni, hogy nem jó ember, már nem is élnek együtt.

Ettől függetlenül persze fura, hogy egyáltalán nem háborodtál fel anyukád kérésén, nem az volt a kínos, hogy te mit válaszolj, hanem az, hogy ő egyáltalán így beleszólhat.

De azért nagy gratula a babához, anyudéknak tényleg akkor mondd el, amikor már legalább 12 hetes terhes vagy.