Egy pedagógusról honnan tudjam, hogy kedvel-e vagy sem?

Szia, én is tanár vagyok- nő.

Az én véleményem is egyezik az előttem szóló tanárnőjével, legalábbis részben biztos, az egészre hiába olvastam nem emlékszem, így nem merem állítani:)

Leírok neked valamit:

Egyszer egy osztályt túl közel engedtem magamhoz- hozzáteszem 6 évesek voltak- és a végén odáig jutottam, hogy nem tudtam órát tartani, mert a "puszipajtásuknak" tekintettek- ez az első ilyen kiskorú csoportom volt, előtte csak 13 év fölöttiekhez volt szerencsém. Amúgy minden korosztályból van tanítványom- művészeti sulikban tanítok. (óvodástól a felnőttekig, tehát tényleg minden korosztály- óvodást- előkészítő csoportnak hívják.)

Én személy szerint azért lettem tanár, mert anno én voltam mindig az osztály feketebáránya, csinálhattam én bármit, mindig megkaptam a rossz jegyemet.. tehát eltökéltem, hogy én megmutatom hogy kell ezt normálisan csinálni - nálam nem lesz skatulya meg kívételezés sem. Ehhez a mai napig is tartom magamat! Amíg a suliba jár vki, és az én tanítványom, addig egyik gyereknek sincs fogalma arról, hogy kit szeretek jobban,kit kevésbé- mert sajna igen, ilyen azért van, ugyanis aki csak visszadumálni tud, de dolgozni nem, meg csak rugdosni tudja a többieket, azokat valóban nem kedvelem annyira, mint akik odafigyelnek a társaikra, segítenek is nekik, és mellesleg az én órámon sem kell másodpercenként fegyelmezni őket.

Egyébként látszik melyik diák "rajong" értem, tehát ezt te sem tudod eltitkolni. És igen, nekem is vannak rossz napjaim, amikor legszívesebben kifutnék a világból, de ehelyett oda kell állnom a diákok elé, és úgy kell csinálnom, mintha minden rendben van. Ez órán megy is-leköt az óra anyaga.... no De óra után, ha éppen ilyen hangulatom van, nem igazán akarok diákokkal beszélgetni, meg az ő "problémáikat" sokszor hülyeségeiket végig hallgatni, hacsak nem olyan ami mindkettőnket érinti- persze sosem erről van szó.

Azzal, hogy te megvonod a kedvességedet, meg a figyelmedet, nem fogsz elérni semmit, ugyanis a tanárod szemmel láthatóan nem zsarolható az érzelmeid által:) Ne akarj taktikázni:)

Ettől függeltenül biztos kedvel téged, mármint amiket itten leírtam neked:) de azt ne várd el egyik tanártól sem, hogy pajtásod, barátod lesz, mert igenis tartani kell legalább 3 lépéstávolságot a diákokkal. Amúgy azzal is visszaélnek a diákok, ha megengedem, hogy tegezzenek. Nemv agyok magázás híve, de a diákjaim, még ha 14 évesek is igenis magázzanak. (32 vagyok, de max 22-24 nek szoktak nézni, ez sokszor benehezít)

Amúgy még egy fontos dolog: a tanár is megkedveli a tanítványait- sokakat- és sajnálja, hogy onnantól, hogy kiléptek a kezei alól, nem tud szinte senkiről semmit.

Azon tanítványaim, akik már kiléptek vgy a suli szűnt meg és már nem a tanítványaim, sokan tartják velem a kapcsolatot iwiwen, vagy myvipen- ez utóbbira kizárólag a tanítványaim miatt regeltem be. Jó róluk hallani, beszélgetni velük malben, és most már teljesen másfajta lehet a kapcsolatunk. Persze pajtik most sem leszünk a korkülönbség és a volt tanár-diák viszony miatt, de suli után, ha megmarad a kapcsolat esetleg, akkor már kicsit másképp is viszonyulhattok egymáshoz.

Szóval biztosan kedvel, fel a fejjel, de ő tanár:) szeresd, amíg ott vagy, és ha utána még visszamész hozzá néha- néha, és örül neked, akkor fogod majd látni is:)