Hogy lehet normális kapcsolatot kialakítani az "anyóssal" ha ő már az első perctől kezdve nem kedvel?

Ott követted el a hibát (és a párod is), hogy megkérdezted a párodat, mit mondott rólad az anyja (ő meg elmondta). Természetes, hogy a véleményét elmondja az ember, főleg a saját fiának, és főleg egy olyan fontos személyről, mint te, a párja. Senki sem tökéletes.

A pozitívum, hogy anyósod próbál veled kedves lenni, nem bánt, nem szid, nem áskálódik, te csak azért fújod fel a dolgokat, mert egyszer már megmondta a párod, hogy mit mondott rád, és azóta ott a bogár a füledben, hogy biztos utál. A nyakamat teszem rá, hogy ha nem tudod meg, mit mondott rólad a párodnak, akkor nem lennének ilyen gondolataid.

Egyszerűen ne nyomulj, ne akarj görcsösen jóban lenni vele, és ne kattogj azon, hogy most miért nem szeret. Attól, hogy valaki "túl büszke", még lehet szerethető, és egyelőre semmi jele annak, hogy ne szeretne téged. Persze, a gyerekének minden anya jót akar, nyilván nem érti, miért jó a fiának ennyit utazni (és pénzt költeni) egy nőért. De ezt a párodnak kell kezelnie, és nem neked.

Akkor lesz jó a kapcsolatotok, ha nem leszel paranoiás, és nem agyalsz folyton azon, hogy biztosan utál, mert akkor tudat alatt úgy is fogsz hozzáállni!

MINDEN 2 szemelyes kapcsolat 2 feltöl függ. Erre a legigazabb, hogy "egy fecske nem csinal nyarat."

(A kommentet nem volt idöm elolvasni, csak a kerdesre irtam. Az anyosprob-rol konkretan mar sokat irtam, mindig "lehurrogtak", nezz utana pszichikai hatterenek magad, azzal többre mesz, mint itt kerdezni.)

2. vagyok

Beletrafáltam, te tényleg paranoiás vagy. Ezen megsértődni, amit most kommentben leírtál...ne legyél ennyire érzékeny, mert sok bajod lesz az életben.

Én írtam ezt a kérdést???? :)

Minden stimmel, kivéve, hogy nekem mindig barátkozik a szemembe, meg a fiacskája előtt. Persze, hogy jónak tűnjön fel.

Rám nem azt mondták, hogy büszke vagyok, de mivel én sem szeretek középpontban lenni, meg "félős" vagyok, így én főleg csak akkor beszéltem amikor kérdeztek, de MINDIG tisztelettudó voltam és mosolygós.

Nekem is messze laktak, ráadásul az elején fősulira jártam, így max 2-szer voltam náluk egy évben.

A lényeg!!!!!!! Nem tudsz semmit tenni!!!! És ha a párod nem áll ki melletted, akkor össze fogsz roppani!!!!

Jól gondold meg, hogy összekötöd-e az életedet velük!

Eleinte örültem, hogy 250 kilcsire laknak, de ma már átkozom ezt az örömömet. Most azt kívánom laknának közelebb. Mert megy a nyavajgás, hogy milyen keveset vagyunk ott, meg alig látják az unokát (10 hónapos).

Titkolni kell előttük, hogy mennyit vagyok a saját anyukámnál. Mégis hogy gondolja a férjem meg az anyja? Rohadjak a 4 fal között a napsütésben??????

Szóval nálunk azért bajosabb, mert nem nagyon áll mellettem a férjem és ő is annyira tart attól, hogy megbántja az anyját, hogy egy csomó mindent kamuzik, amit normális ember nem tenne.

Az anyóssal a kapcsolat nem hogy javult volna, hanem romlott is, de persze nem szemtől szembe. Pedig én megmondanám neki, de nem ad rá alkalmat.

Tudnék mesélni eleget, hogy a terhességem alatt miket művet, hogy megkeserítette a napjaimat, amikor eredetileg boldognak kellett volna lennem.

Persze, mondom megint más, ha a párod kiáll melletted és látja anyukája hibáit. Ha nem, addig menekülj, amíg könnyű, mert házasság és gyerek mellett, ha ragaszkodó és hűséges vagy, nem lesz könnyű úgy döntened.