Akik válás után új kapcsolatot alakitottak ki, mennyi idő után mutatták be a gyereküket az új párjuknak? Milyen volt az első találkozás? (gyerek reakciója)

A gyerek lelkének maga a válás is elég negatívum, így attól függ, mennyi ideje váltatok szét az édesapjával.

Érezheti úgy, hogy az új párod az apja helyébe akar lépni, és, hogy ezt Te még akarod is, szóval elsülhet a dolog úgy is, hogy Te kerülsz ki belőle rosszul mint anya, a gyerek szemében, és ez későbbi vitákat eredményezhet, akár a gyerek pszichéjében, viselkedésében és gondolkodásában történő változást is.

Természetesen gyereke válogatja, kortól, neveléstől, szülőkkel való kapcsolatától függően, és a fent leírtak a negatív oldal.

A pozitív oldal például, ha maga a gyerek is úgy érzi, jobb így, és el tudja fogadni, hogy a házasság az anya és az apa közötti kapcsolat, de a felbontásátó, elköltözéstől a szülők gyerekkel való kapcsolata még nem romlik meg, és a másik fél rendszeresen látogatja majd őt.

Ennek megértéséhez viszont már idősebbnek kell legyen, nyílván egy kisebb gyerek ezt még nem fogja fel.

Ahogy telik az idő, úgy láthatja be, hogy a másik fél tényleg rendszeresen tartja vele a kapcsolatot, és az elválás részérőlm részére nem elválás.

Persze anyu és apu már nem ölelik, csókolják egymást, de mondjuk nem is veszekednek.

Én eleve hagynék időt arra, hogy a gyerek önmagában feldolgozza ezeket (5-6 hónap), és utána mutatnám be az új párkapcsolatomat. Ha pedig már eltelt fél év a válás után és akkor kezdődik új kapcsolat, azután, akkor sem muszáj egyből bemutatni őket egymásnak.

Hiszen amíg maga a szülő nem ismeri meg normálisan az új partnert, addig, hogy akarja bemutatni a gyerekének?

Én mindenképp csak egy biztos, stabilnak mondható, minimum fél éves kapcsolatot mutatnék be, vagy a gyerek azt hinné egy újbóli szakítás, aztán megint egy szakítás és még egy után, hogy a házasság végéért is az a szülő a felelős, mert mindig nála vannak a "vég"-ek...és mert a szülő ilyen.

Nem rontaná, el a szülő-gyerek kapcsolatot minden fű-fa bemutatásával.

Én nőként a kisfiamat akkor mutattam be, miután 1-2 alkalommal már találkoztam a párommal. Ha nem akartam az utcán tölteni vele az időt vagy állandóan náluk, akkor be kellett hogy vállaljam gyermekem előtt. Kisfiam rugalmas gyermek, elfogadó és korához képest illedelmes.

Azóta a férjem.

A férjem a gyerekét érdekes módon majdnem 1 évre rá mutatta be, hiába voltunk egy pár, hétvégenként az anyjáéknál töltötték a hétvégét. Nem is feszegettem a kérdést, ugyanis a kisfiam hosszú ideig nagyon beteg lett. Majd mikor rendeződtek a dolgok, a párom elkezdte hozzánk hozni hétvégente.

Idővel majdnem szétmentünk miatta olyan viselkedése van, hogy tönkretette dührohamaival, hisztijével a hétvégéket, nyaralást, együtt töltött időket.

Megtettem mindent, hogy jobb legyen valami. Párom továbbra is ráhagyta a dolgokat, mígnem már a közös babánk lett miatta/miattuk elvetetve, mert egyszerűen összeegyeztethetetlen volt az élet, mégha nem is együtt éltünk vele. A nagymamával is úgy viselkedett, mintha nem is ismerné, sokszor engem is, mintha legszívesebben szembeköpne, az apját hülyébe vette.

Ez világossá vált számomra. Az az egy év is, amíg nem hozta, hogy miért nem. Férjem azóta sem tudta és akarta megnevelni, rászólt ugyan, de a fejünkre nőtt.

Iszonyat. Én pedig sajnos nem voltam elég következetes, mert gondoltam ebbe nem szólhatok bele. Amikor megtettem már késő volt. Megkértem, hogy töltsék úgy az idejüket, hiába vagyunk egy család, hogy vigye a szülői házhoz. Áldatlan állapot. Már a nevelőapjával is beszéltem, hogy normalizálódjon a helyzet, hááát.

Nem vagyok büszke rá, de amíg nincs változás és nem teszem tönkre a fiamat más gyerekével, sem magamat, főleg hogy most minden erőmet össze szedve babát várok.

Engem majdnem egy év után mutatott be az akkor 14 éves lányának a barátom. Annak ellenére, hogy az anyja otthon mindennek elhordott, a lány teljesen normálisan állt hozzám, a mai napig nagyon jóban vagyunk.

Barátomat kérdeztem is, hogy ha ennyire rugalmas és a saját ítélőkészségére hagyatkozó a lánya, miért várt ennyi időt? Mondta, hogy amíg nem volt biztos bennem/bennünk (kicsit zakkant volt a válása után), addig nem akart bemutatni a lányának.

A viccesebb rész az volt, hogy neki rajtam kívül nem nagyon volt más a válása után, az anyja viszont szépen belecsapott a lecsóba és a lány jól tűrte azt is, hogy hetente más pasit látott alsógatyában.