Akik válás után új kapcsolatot alakitottak ki, mennyi idő után mutatták be a gyereküket az új párjuknak? Milyen volt az első találkozás? (gyerek reakciója)

Volt egy párom, nemrég lett vége a dolognak. Neki volt egy kislánya, 6 éves, nekem nincs még gyerekem. Sosem volt olyan párom akinek gyereke volt, így nem tudtam mit vállalok. Elvártam volna hogy bemutassa a kapcsolatunk elején a gyerkőcök, nem zárkóztam el a dolog elől, de ő nem volt hajlandó mindenféle kifogással élve, főként az volt az "érve" hogy amíg nem stabil a kapcsolatunk addig nem fogja bemutatni nekem.Ez így ment majdnem egy évig, végül feladtam, és szakítottam vele, nekem ez így nem ment. Mindaz amit felém ezzel a hozzáállásával sugallt az az volt, hogy nem is tart érdemesnek erre. Kirekesztettnek éreztem magam, nem vont bele az életébe, még a családjának sem volt hajlandó bemutatni. Nem fogta fel hogy szeretném tudni mit vállalok egyáltalán. Szakításunk után két hónappal megbombázott egy éjszaka egy regénybe illő litániával, hogy mennyire hiányzom és hogy mennyire megbánta és sajnálja az egészet hogy ezt így csinálta, és nem így kellett volna. De én már ezzel a dologgal viszont nem tudtam mit kezdeni, van az a pont hogy már késő. Azóta új párom van, akinek szintén van egy kisfia, ő 4 éves, kettő hónap után ismertem meg a kicsit, tündéri és szépen halad előre a kapcsolatunk is. Tudom és érzem hogy fontos vagyok, bevon az életébe, és nincs semmi gond azokkal a hétvégékkel sem, amikor a kicsi nála van. Én úgy állok a pindúrhoz, hogy barátként kezelem, sokat nevetünk és viccelődünk, tudja hogy az anyukája az anyukája, az apukája az apukája, engem is elfogad, és többször emleget ha otthon van. A párom volt feleségét is megismertem, de őt csak fél év múlva. Nem ragaszkodott és hisztizett azért hogy a párom mutasson be neki, stb., viszont facebookon és telefonon beszéltünk, megkérdeztem tőle hogy van-e valamit tudnom kell a gyerekről, allergia, mit eszik, mit nem eszik, vagy van-e esetleg bármi kérése a gyereket illetően hozzám. Majd egyszer úgy alakult hogy én vittem haza a kicsit az anyukájának egy délután, mert a párom eltörte a lábát, így akkor volt szerencsénk találkozni először személyesen is. Nem neveli ellenem a gyereket, és nálunk sincs ellentámadás az ex irányába (neki van új párja, ők együtt is élnek). A párommal rajta vagyunk a közös babaprojekten, reméljük összejön, mert én 39 éves vagyok és egészségügyi problémáim halmozottan nehezítenek a dolgon. Az exem azóta is egyedül van, nincs senkije. Még később egyszer bepróbálkozott hogy kezdjük újra és most minden másképp lesz, de szó sem lehet róla. Ezt elcseszte, de majd valaki mással újra kezdi, úgy ahogyan akarja. Én személy szerint nem tartom normálisnak és elfogadhatónak azt, hogy ha egy gyerekes szülőnek új párja van, azt hosszú hónapokig nem mutatjuk be. Annak a másik félnek is joga van hozzá hogy tisztába legyen azzal mivel jár egy gyerekes apuka vagy anyuka. És ha úgy érzi esetleg a gyerektelen fél, hogy ez neki nem megy, akkor ne hónapokat raboljunk a másik életéből, ill. ha bármi nehézség felmerül arra eltudjunk kezdeni időben megoldást keresni. Másrészt nem is értem hogy akinek gyereke van és vele él, az hogyan gondolja megoldani a randevúkat vagy a párjával való együtt töltött időt, ez anélkül nem is megvalósítható hogy a gyereket be ne mutassuk, vagy állandóan rábízza egy bébiszitterre hogy randizni tudjon? Ez képtelenség. Felnőtt embereknek ezt tudni kell kezelni, akinek gyereke van az pedig ezzel számoljon, van ne kezdjen kapcsolatba. A férfiak többsége könnyebben van, mert nem ők nevelik a gyereket, de akkor is kikerülhetetlen az ismerkedés. Másrészt pedig borzasztó rosszul esett, főleg hogy nem vagyok egy vérmes ember akitől egy gyereket félteni kell. A vicc az volt hogy gyerekneveléssel kapcsolatban tőlem kért tanácsot többször is, hogy mit hogy csináljon, és a gyerek szülinapjára én hajkurásztam a megfelelő ajándékot, mert apuka erre is lusta volt. Húsvétra is küldtem a gyereknek kis ajándékot én hülye, de minek. Gyereknapra is én intéztem az ajándékot apuka helyett. Erre jó voltam na és hát persze még másra is, de igazából valószínűbb hogy Ő sosem gondolta tényleg komolyan velem.Nekem egy évem ment rá erre feleslegesen. De most már happy minden, mással :)