Mit tegyek? Nem láthatom az 1 éves unokámat, mert a mennyem nem úgy állhozám. És csak bennem látja a hibát.

Talán azért lett anyatirgirs mert emg akartad változtatni. Elfogadásról nem hallottál?

Ne akard megváltoztatni és fogadd erl,hogy méskpp él, nelvei az unokád mint te tennéd. S minden jobbá válik.

Az én anyósom is megpróbált engem megváltoztatni. Mikor összejöttem a párommal, kb 1 hónapig próbálta utána azt mondta az ő fiának nem ilyen nő kell, szakítsak vele. Hát, mit ne mondjak teljesen lehidaltam, de természetesen nem szakítottunk! 3 évig áskálódott, hogy szétválasszon minket, nem sikerült. (Mi már nem is beszéltünk együtt, nem volt hajlandó velem beszélni, csak hajtotta a magáét, hiába mondtam akármit)Mikor összeköltöztünk a párommal azt mondta: "ha netán együtt maradtok, és lesz egy büdös kölykötök, sose leszek rá kíváncsi." !!

És mostanába az ismerőseinek panaszkodik, hogy nem hívtuk meg a közös lakásunkba mikor 4 hónapja összeköltöztünk.

Ezt csak azért írtam le, hogy lásd, vannak rosszabbak is, de én sem, és a párom sem tűrte, hogy velem szívózott, válzoztatgatott. Azért szeret, aki vagyok. Ő ezzel a saját fiát is ellökte magától. Valahogy békülj ki velük, mert azért a csak anya vagy, de ne akarj beleszólni az életükbe, te sem szeretnéd, ha a menyed akarná, hogy olyan légy, mint a Ő.

Kedves Nagymama!

Ha egyszer nem elég,akkor bizza többször kell éreztetni h bocsánatot kér.

Ha fontos az unoka,akkor egy-két telot meg kellene ejteni,h mire is van szüksége,és beszerezni neki. Hátha így észreveszik a szülők a véltozást.

Ott hibáztad el a dolgot, kedves Nagymama, hogy mindenbe belekotnyeleskedtél, kioktattad a fiadat és a menyedet, és elővetted a tipikus anyós-viselkedést: "én idősebb vagyok, jobban értek a gyerekneveléshez, látod én már felneveltem x gyereket, te nem értesz semmihez, legjobb lenne, ha megfogadnád az összes tanácsomat"...

Valószínűleg a gyerek születése előtt is előjöttél a tipikusnak mondható szólamokkal, nem voltál képes elfogadni a fiad választottját, mögötte áskálódtál, előtte szidtad őt, valószínűleg hozzávágtad párszor, hogy a te kicsi fiacskád jobb feleséget érdemel, mint ő...

Ismerős?

Nos, ha ez mind így van, vagy legalább egypár dolog a fentiek közül, az már elég ok arra, hogy egy életre megutáltasd magad a menyeddel. Az, hogy a fiad sem áll már szóba veled, jelent valamit, nem? Úgy tűnik, hogy már neki is elege van belőled, pedig a férfiak többsége elég anyás.

Most meg előjössz azzal, hogy "az unokád az életed értelme". Értem én, hogy fontos neked az unoka, de jó lenne, ha a helyeden kezelnéd magadat: te egy nagymama vagy, akinek nincs joga arra, hogy kétségbe vonja az anya hozzáértését, és kivegye a kezéből a saját gyerekének nevelését. Nincs szükség kéretlen tanácsokra sem, sem hátulról fúrásra.

Egyébként pedig tényleg azt gondolod, hogy a sok gonoszságot feledtetni tudod egy bocsánatkéréssel? Hááát... Ami azt illeti, ha az én anyósom ilyen lenne (tendál ehhez, de azért könnyebb eset, ő csak finomat utalva akar irányítani, nem parancsolgat), én sem állnék vele szóba, és igen, én is eltiltanám az unokától.

Most így egyoldalról nehéz véleményt mondani, de pl az egy éves gyereket az én anyám se kapja meg.

Persze meg kapom, hogy felnevelt már két gyereket, de hát annak már vagy 30 éve és tetszik, nem tetszik látványosan hülyül ahogy öregszik, ami egy természetes folyamat, de egész egyszerüen látva dolgait nem merném huzamosabb ideig együtt hagyni a kicsivel.

Bármikor átjöhet hozzánk és unokázhat, örülök neki, de amig a pici ilyen sok figyelemre és óvatoságra szorul, addig nem kapja meg (a 3 éves fiunkat pl már igen).