A mai férfiak elvárják, hogy egy nő vasaljon rájuk?
Apám szerint ez a nők dolga...
Az összes munkatársának a felesége vasal.-
Szerintem ez elég kőkori gondolkodás...
Hát,nem tudom.Nekem valahogy a mosás utáni vasalás egy fura dolog.
Erre kinek van ideje?:D
Nálam egy mosás teregetéssel együtt majdnem fél óra.
Na meg mire berakod a szekrénybe megint gyűrött lesz.
Nálam egy ideig működik a mindent szépen berakok elv,aztán 2 nap után dől minden ruha ki a szekrényből.
Egyszerűen nem tudok ennyire odafigyelni a dolgokra.
Megjegyzem apám nagyon keveset tartózkodik civil ruhában,mert van munkaruházata:D
Szóval a hétköznapokban szerintem felesleges ennyire odafigyelni olyan embernek,aki alig viseli.
Az más,ha valami összejövetelre mennek,vagy buliba,mert oda mindenki rendesen kicsípi magát.
Tudtam én, hogy nem szabad megtűrni a háznál vasalót.
Állandó veszekedés lenne, ki kiét, mikor, hogy vasalja.
Vasaló nélkül meg nyugalomba, békében élünk.
Elég maradi gondolkodás mód ez, már nem a múlt rendszerben élünk.
Engem a 90 es évek végén inkább a 2000 es évek elején, nem emlékszem pontosan de amikor középiskolás lettem pontosan 2001 ben akkor 1 hónapig bejárós voltam, de bonyolult voltkorán kellett kelni, nem bírtam így kénytelen voltam kollégiumba költözni. Akkor anyukám amikor eldöntöttük hogy kollégista leszek 2 hetet azzal foglalkoztunk javarészt hogy megtanuljak magamról gondoskodni mert senkire nem számíthatok. Akkor megtanított engem varrni az alapvetőbb dolgokra, megtanított mosni, vasalni, főzni már 10 évesen tanultam de arról is volt szó mert mondta bármi van tudjam ezeket mert a kollégiumba volt külön konyha alapvető dolgokkal, de kaptunk ott reggelit, ebédet, vacsorát amire be volt fizetve nekem, de mindig kaptam pénzt még kajára meg vittem is otthonról tartósabbat nehogy az legyen hogy ehetetlent kapok vagy valami történik akkor tudjak enni. Megtanultam mosni, vasalni is. Anyukám mindig mondta hogy ha kikerülök a nagybetűs életbe és megyek dolgozni akkor tudjam ezeket mert bármikor lehetek egyedül. Amikor leérettségiztem utána jelentkeztem technikumi képzésre és rá 2 évvel később már dolgoztam. Akkor kénytelen voltam albérletbe menni mert a lakhelyemtől 50 km-re kaptam munkát a végzettségemhez megfelelően mert a gyakorlati helyemen ami a házunktól 15 percre volt gyalog nem tudtak azonnal helyet adni és a másik helyre küldtek. Akkor albérletbe egyedül voltam, barátnőm, nem volt, barátaim ott szintén nem, és muszáj voltam magamról gondoskodni mert nem tudtam minden hétvégén hazamenni hogy anyám mosson meg vasaljon rám, meg nem is várhattam el közel 21 évesen. Én mindent megtanultam 2008-ban lett egy komoly kapcsolatom 2010 ben költöztünk össze, a barátnőm meg olyan családban nőtt fel ahol az volt a módja a dolgoknak hogy a nő főzzön, mosson, vasaljon, takarítson, nevelje a gyerekeket és irodai munkát végezzen kifejezetten nőnek való munkát. A barátnőmnek is jó végzettsége van, ő 2 műszakban dolgozik egy logisztikai cégnél ügyintéző. A barátnőm automatikusan minden házimunkát el akart végezni de én nem engedtem, én akkor vasaltam mosta, főztem ő meg nem akarta elhinni hogy én ilyen pasi vagyok, és zavarta hogy ezeket a férfi végzi és nem ülök a TV előtt és nézem a meccset ahogy férfiaknál szokás. Engem nem érdekelnek ezek, és akkor beszéltük meg hogy felesbe csináljunk a házimunkát. Többnyire én főzök meg takarítok, és a mosást is én végzem, a barátnőm vasal, mosogat, varja a ruhákat, meg ő is takarít mert azt megosztva csináljuk, semmi külön macera. Persze azóta gyökeresen változtak a dolgok, mert én visszaköltöztem a szülői házamba mivel édesanyám sajnos egyedül maradt és neki nagy a ház meg nem is tudja fenntartani egyedül. Nekünk meg jól jött mert nagy a ház 2 család simán elfér benne. Én helyben kaptam állást az egykori gyakorlati helyemen eltudtam helyezkedni. A barátnőm igaz autóval de betud járni a munkahelyére mert fél úton van és innen 30 perccel előbb beér mert így nem érinti őt a nagy belvárosi dugó meg egy elkerülő utat 2 éve újítottak fel amin nagyon jól lehet haladni. Most így nálunk az végzi a házi munkát aki éppen ráér. Nekem folyamatosba kell járnom havi 2 vasárnapom is rámegy erre van amikor keddtől vasárnapig dolgozom, akkor örülök ha arra van időm hogy hétköznap az ügyeket elintézzem. A favágás meg a fabehordást mindig én végzem, meg azt ami még belefér. Ha délutános vagyok én főzök délelőtt vagy anyámnak segítek be más dolgokba. Külön lakrészen élünk de több napra főzünk mindannyiunkra mert így egyszerűbb és jobban megéri. A barátnőmmel megosztjuk a munkát az csinálja aki éppen ráér. A takarítást meg a főzést szoktam többek között magamra vállalni meg ha hirtelen ki kell vasaljam az egyik ruhámat akkor kivasalom, vagy ha hirtelen ki kell mossak egy mosásra való fehér ruhákat akkor kimosom mert tudom hogy ki kell.
#30
Értem, tehát ha én megjegyzem, hogy kivasalok két emberre x idő alatt, akkor abból az következik, hogy sz.rházi a férjem, aki egyebet sem csinál, mint parancsolgat, hogy kinek mit kell csinálni. Lol.
Nehéz lehet az élet, ha funkcionális analfabéta az ember..
(Egyébként nincs férjem, de amikor együtt éltem egy férfival, az ingeit mindig maga vasalta, gyakran főzött, mosógépet berakta, fúrt-faragott, barkácsolt. Hát tudod, csak amolyan sz.rházisan. :))
#28: " A sajátomat kivasalom, neki meg szólok, hogy ott a ruhád, vasald ki, ha akarod? "
Ne legyél már ennyire fafejű :) Egymás cuccát kivasalják, hol az egyik, hol a másik. Ahogy éppen adódik.
Egyszer az egyik, egyszer a másik.
Kivéve ha nincs olyan cucc. Nincs vasalóm, nem szoktam vasalni. Így nem vasalnék másra sem. De mástól sem várnám el, hogy csak az én cuccaimat elintézze, ha ő nem hord olyat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!