Saját családot szeretnék már alapítani, de a szüleim elvárják, hogy én segítsek rendbe tenni az életüket. Rendetlenek, ápolatlanok és lusták. Hol van a határ? Mit szabad/illő felnőttként a saját szüleinkért bevállalni?

Nálam is ez volt amikor eljöttem otthonról. Szinte heti 2-3 alkalommal vezettem napi 100 km ert hogy helyettük csináljam meg azt amit ők is simán megtudnak. Télen favágás, takarítás, nyáron meg kerti munka. Idén mondtam nekik márciusba ha zöldséget akarnak termeszteni akkor csinálják ők mert én nem fogok heti többször főleg munka után hazavezetni hulla fáradtan hogy helyettük gondozzam a kertjüket, arról nem is beszélve hogy tavaly ebbe annyira belefáradtam hogy a saját kertemből egy gazos övezet lett. Erre akkor jöttek rá amikor sokszor mondtam nekik azt hogy nem oldjátok meg, érdekes módon azóta már nem kell a segítségem nekik már 2 hetente járok haza így a kapcsolatunk is érdekes módon pozitív irányba haladt mert most sokkal kedvesebbek velem, persze előfordul hogy megkérnek 1-2 apróságra azt meg is csinálom nekik szívesen mert nem rángattak csak ezért haza, de rájöttek már hogy elveszítenek engem ezekkel ezért lett jobb a kapcsolatunk.

Mondj nekik nemet mondd meg hogy oldják meg ők mert neked se időd se energiád nincs plusz már a saját életedet kell megcsinálnod nem az övékét.