Szülők, Ti mit szólnátok hozzá, ha a lányotok bejelentené, hogy leszbikus?

Én első pillanatban azt hinném, hogy rám szakadt az ég, és én szégyenemben elsüllyedek a föld alá.

Azután azt, hogy Úr Isten miért pont velünk történik ez meg?

Később arra gondolnék, hogy biztosan csak a kíváncsiság hajtja és majd "kinő" belőle.

Ezt követően tuti eszembe jutna még ezer kifogás, hogy miért is kerül ilyen helyzetbe, és biztosan nem is akarta, és tuti valamelyik hülye barátnője rávette erre az őrültségre..... és keresnék még százmillió kifogást és érvet arra, hogy biztosan más valakinek a hibája, mert az én gyermekem nem lehet ilyen.

Azután lecsillapodnék, és azt mondanám, hogy tök mindegy..... bármit csinál, bámit tesz, bármi is történik, akkor is az én lányom. És segíteném, és megpróbálnám megérteni, és ami a legfontosabb elfogadnám olyannak amilyen. Őt is és a barátnőjét is.

Azonban az igazsághoz hozzátartozik, hogy a liftbe biztosan nem írnám ki, sőt a homlokomra sem.

ezt nem a te életfeladatod elmondani. a lányodnak kell bejelenteni a többiek előtt, te maximum a támogatásodról biztosíthatod.

hagyd, hogy ő tegye meg ezeket a lépéseket.

nekem nagyon tetszik egyébként a hozzáállásod! van egy meleg fiú barátom, ő a nagymamájával élt együtt, csak neki mondta el. a nagymama nagyon jó fej, nem csinált ebből sosem problémát. előtte is szerette az unokáját, és utána is. azóta is jó a kapcsolatuk - ennél fontosabb meg nincs. ismerem ezt a fiút, és ő maga is nagyon szenvedett ettől, de el kellett fogadnia. nem az ő döntése, hogy biológiailag mivel van megáldva. egyébként pedig hihetetlen, de elsőre megtalálta a nagy szerelmét, és már 100 éve együtt vannak jóban, rosszban, hűségben, és kitartanak egymás mellett. sok hetero példát vehetne róluk.