Hogy kezdjek új életet 40-évesen?

Nem akartam élettörténetet írni de aki szeretné megérteni,-vagy okulni a dologból még is szükségét érzem... Fiatalon szerelemből mentem férjhez előtte és utána sem volt más kapcsolatom,a harmóniára törekedtem nagy megfelelési vággyal -(édesanyám nem tervezett gyermekként szült,ezt közölte is,nem kaptam gyengédséget csak a nagymamámtól). Férjem dédelgetett egyke,apósom arrogáns köztudottan csalta a feleségét,-ezért a mi viszonyunk nem volt felhőtlen mert én nagyon kedveltem anyósom.Soha nem szóltam én ebbe sem bele,de azért az ellenszenvet lehetett érezni.Szépen éltünk,megszülettek a gyerekek,nem volt a szexel sem nagy gond,de az apai érzésekkel igen,-mindig utasítgatta a még egészen pici gyerekeinket,ezekből akadtak konfliktusok,ő haverozott,de én nem mehettem el barátnőkhöz vagy vásárolni-ha még is vittem a gyerekeket is (ragaszkodott hozzá,hogy ne bízzam másra.)Ha úgy volt minden ahogy ő elgondolta harmónia volt,ha én szerettem volna valamit veszekedés. Tudom,hogy sablonszövegként hat,de nem akartam a gyerekeimet napi szintű vitáknak kitenni.Tíz év múlva apósom beteg lett,utolsó stádiumban mi látogattuk a gyerekekkel,míg a férjem a "főnökével",haverjaival bandázott,-("de ezt mind a munkakapcsolatokért fontos és értsem meg.") - ugye akkor még apósom volt az üzlettársa a vállalkozásban és ő úgy végrendelkezett,hogy nem a fiára hanem rám (gondolt az unokáira)hagyja a tulajdonrészét. A papa meghalt és a férjem egyre arrogánsabb lett,csak akkor enyhült ha szexre volt szüksége,a fiúkkal soha nem focizott,nem játszott mert neki dolgoznia kell és én is menjek és dolgozzam a vállalkozásban mert ugye fele az enyém.Jó mentem,dolgoztam. Közben a felvett munkatársakra meg állandóan féltékeny volt(ok nélkül),úgy viselkedett velük,hogy mindegyik felmondott,így sokszor a nehéz férfi munka is rám maradt.A megrendelések csökkentek,közben a generált szorongással küzdő nagy fiunk is végzett a középiskolával és megbeszéltük,hogy az apjával fog dolgozni.Ekkor a semmiből eldöntötte,hogy ő elmegy egy céghez melózni és majd viszem én tovább a dolgot,a gyerekkel is jobban szót értek mint ő. Többször kértem,ha nem jó így neki változtassunk,vagy váljunk el tisztességgel,hallani sem akar róla. Ha kérdőre vonom,a kimaradásokért,vagy amiket ismerősöktől hallok,szilárdan tagad. Neki minden így jó! Valaki a frigid nejét hozta fel példaként,általában én kezdeményezem az intimitást,ő nagyon gyorsan végez és ez is az én hibám,-("nem kellene olyan nagy átéléssel csinálni"),akkor ő tovább bírná. Tudom nem kellett volna mindenre bólogatnom,beleegyeznem,tűrnöm, hisz a jóba is bele lehet unni. Nem akarok fel őrlődni,hiszen ez nem lesz jobb,de a megoldás nagyon nehéz és nem is kivitelezhető simán. Köszönöm az eddigi válaszokat.