Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogyan kezdjek saját életet,...

Hogyan kezdjek saját életet, ha a családi vállalkozáson túl nincs más?

Figyelt kérdés
Én is szeretnék saját felnőtt életet. De hiába keresek más lehetőséget, egyszerűen ez magyarország (ki "m"-mel!) Éhbéres fizuk, de még olyat sem találni. Úgy tudok csak evickélni, hogy többgenerációsan lakunk és helyben dolgozunk. Így kb ugyanazt tudom felmutatni, amit akkor tudnék, ha külső helyen melóznék. Tehát magyar sajátosság, hogy zéró lehetőség.
2011. ápr. 17. 18:37
 1/6 anonim ***** válasza:
Most mi pontosan a kérdésed? Kezdj el dolgozni, tanulj olyat, amivel el tudsz helyezkedni rendes bérért, legyél kitartó.
2011. ápr. 17. 19:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:

Én sem értem, mit is akarsz megtudni.


Örülj neki, hogy legalább van családi vállalkozásotok. Gondolom nem teljesen ingyen dolgoznál ott, nem?


A másik lehetőség, hogy elmész külföldre. Elvállalsz bármilyen munkát, akár takarító, mosogató állást. A minimálbér 1000-1200 euró nyugaton, sokszor adnak szállást is.

Vagy nagyobb városba költözöl albérletbe (egyedül nagyon necces fenntartani kezdő fizetésből, de össze tudsz költözni másokkal) és ott vállalsz munkát.

Nem írtad, hogy van-e végzettséged, szakmád, nyelvtudásod stb., mert nem mindegy.


Amúgy valahol el kell kezdeni, senki nem lesz 20 évesen szállodaigazgató.

2011. ápr. 17. 23:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
Bár nekünk lenne családi vállalkozásunk,akármilyen kevéske pénz is jönne be.A semmitől több!!!
2011. ápr. 18. 00:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 A kérdező kommentje:

Bocs' ha ködös volt kicsit a kérdés. Az a baj, hogyha valaki nem él külön a szüleitől, nem külön keresi meg a "betevőjét", akkor az szánalmas, meg Pán Péter szindrómás, meg felelőtlen meg akármi. Sajnos én már nem vagyok egy kezdő 20 éves. Jelenleg több generációs módon élünk. Tehát saját, felszerelt lakások egy épületben plusz a családi vállalkozás. Tehát az egész berendezkedés olyan, hogy nem a "kirepülgetős" filozófiára épült. Nem akarok panaszkodónak tűnni, csak jól esne/esik, ha kívülállóktól kaphatok akár építő kritikát, akár egy olyan infót, ami kintről látszik és én meg lehet, hogy nem látom a fától az erdőt.

Jó oldalak: munkába járás zéró idő és költség, a lakásfenntartás biztosított és még kajára is telik belőle. Rossz oldalak: együtt apámmal, egymásba ér a po:csünk, a munka és a magánélet összefolyik. Ráadásul anyagilag egy vegetációra elegendő és az eszemmel tisztában is vagyok, hogy ma ez is nagy szó. Ezért még hálásnak is érzem magam. Ugyanakkor szinte kilátástalan és reménytelen az, hogy önálló életet kezdjek. A párom nem nagyon csípi ezt a szitut, de egyikünk sem tud annyit keresni - sajnos - hogy kitörhessünk. És a 22-es csapdája az, hogy ha most országon belüli munkahelyben gondolkodom, akkor sem lenne egy fillérrel sem többem, csak kiadásban. Meg nem is találtam már hosszú ideje melóhelyet. Mert egy olyan verzióm még van, hogy külső melóhely, mellette a családi esténként, hétvégeken, akkor talán duplamelóval kereshetnék legalább feleannyit, mint egy átlag nyugati polgár. Amúgy sajnos a jelen hazai körülmény rohadtul csak a megdögléshez kedvez ebben az országban. És nem vagyok már annyira fiatal sajnos.

2011. ápr. 18. 06:53
 5/6 anonim ***** válasza:
Kedves Sorstárs! Megértem a helyzeted. Magam is ebben a helyzetben tengtem lengtem sokáig. Nagyon helyes a meglátásod, mert így is van. A családi vállalkozásokra jellemző az, hogy egy erős egyéniség /vagy nevezzem inkább diktatórikusnak?/ köré szerveződik, aki többnyire az apuka szokott lenni. Ezek az erős egyéniségek ugyebár ritkán tűrnek meg maguk mellett még egy dudást a csárdában, akik jellemzően a családtagok szoktak lenni. És hát ahogy ilyenkor lenni szokott. Apuka az okos a mindent nagyon tudó, mindenki más hülye szerencsétlen, aki nem jó semmire és örüljön, hogy egyáltalán megtűrik. Velem is ez volt. Sok más emberrel is beszélgettem már, tehát ez nem egyedi jelenség. És sajnos igaz az is, hogy a családi vállalkozásban dolgozó családtagnak nincs becsülete. Engem pl. mindenki bántott aki csak ért. Legfőképp az alkalmazottak. Teljesen semmibe vettek. Dolgozhattam én bárhogy, csinálhattam én bármit, sose volt jó. Külső felületes személő azt gondolhatja, hogy aki családi vállalkozásban dolgozik, annak mindent a feneke alá tolnak és az élete csak játék és mese. Olyan embernek tartják, aki a saját erejéből nem tudna semmit elérni, csak teng leng. És igen, ahogy emlegetted. Pán Péter szindrómásnak tartják. Sajnos én ezt az állapotot leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy felülről taposnak alulról rugdosnak. Én végül nagyon meguntam ezt az állapotot és az utolsó utáni pillanatban tudtam váltani. Szerencsére volt egy viszonylag jó nyelvtudásom és elkezdtem egyénileg beletanulni egy engem érdeklő dologba. Ebből végül papírt is szereztem. A munkakeresésben kitartó voltam. Az esetleges sikertelenség nem tántorított el. Ma egy biztos és jó helyen dolgozom. Sajnos még mindig otthon lakok, de már nem sokáig. Légy kitartó. Ne add fel! Tanulj és fejleszd magad, hogy legyen valamid, amivel a munkáltató elé odaállhatsz. Kezdd el minél előbb, mert sajnos az idő már ellened dolgozik!
2011. szept. 22. 10:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim ***** válasza:
kérdező és utolsó válaszoló mi lett azóta veletek ? ugyanebben a cipőben járok :( közel a 30hoz.
2012. aug. 15. 13:36
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!