Milyen mértékben befolyásolta a fiatalkorotokat az, hogy hogyan neveltek a szüleitek?

Én is rendes nevelést kaptam, a válásig anyu volt a legjobb barátnőm, nem tiltott semmit nem is vonzottak/ vonzzanak a cigi pia stb. A válás után megváltozott minden, ő nagyon szerelmes lett és úgy éreztem h hazudott hogy nem én vagyok neki a legfontosabb, aztán nagyon gyorsan felnőttem. Kb 1 éve anyu észbe kapott h vannak gyerekeim de akkor már késő volt, most meg mindenbe bele szól meg irányít, de ha problémám van az a reakció h old meg egyedül:S

és 17 voltam mikor elváltak anyuék, előtte nagyon ragaszkodtam anyuhoz , most már a saját életem élném ha hagyná, és nem jönne állandóan a baromságaival.

19 éves elmúltam el tudom vezetni a háztartást tudok főzni, és most fogok érettségizni.

13:47-as vagyok.

Nekem sem tiltották meg konkrétan a cigarettázást, de tudtam, hogy nem néznék jó szemmel, így ezt már "a nem teszem meg"-dolgok közé soroltam automatikusan.

Anyám a felnőttek tiszteletére tanított, méghozzá megkérdőjelezhetetlenül. Azt hiszem, ezt azért tette, hogy könnyebb legyen az élet: jól viselkedő, szótfogadó, illedelmes gyerekeket akart maga mellett tudni, akikkel nincs gond, akikkel társaságban, idegen emberek előtt is meg lehet jelenni...."köszöntél? szépen, hangosan köszönj" -természetesen ezt ő is hangosan tette, és a delikvens jelenlétében, nem mintha magamtól nem tettem volna meg, vagy már éppen túl is voltam rajta.

Ez elég sok problémát okozott a serdülő koromban, mire végre rájöttem, hogy nem minden felnőtt érdemli meg a tiszteletet, szeme kerekedne ki, ha megtudná, mennyire nem!!!!!

Én ilyen marhaságot nem követtem el a gyerekemmel szemben, úgynevezett "jólnevelt gyerek" lett belőle így is, de már kicsi korától fogva tudja, hogy azt kell csak tisztelni, aki megérdemli a tiszteletet, és hogy a gyereknek is lehet igaza. Igy is illendően viselkedett felnőttel és gyerektársaival szemben is.

Nagyon szeretem anyámat, de most ezt végig gondolva írtóóóó mérges lettem rá:) hogy lehetett ilyen felszínes.

Belém nevelte anyu, hogy sokat kell tanulni, és akkor sok pénzt fogok keresni, elegáns környezetben dolgozom majd, és csupa nagymenő közül kerülnek ki a barátaim. A tanulás összejött, de a sok pénzt nem a diplomámmal keresem. Szerinte ez a pályamódosítás már a "züllés újta", elherdálom a megszerzett tudásomat.

Nem veszi észre, hogy a körülmények megváltoztak, a számlák jönnek, fizetni kell. Amiből a diplomám van egyáltalán nem használom (túl nehéz lenne, vidékre kéne járni, nem fizetnek eleget, nincs igazi erkölcsi elismerés sem stb.), de a többi megszerzett tudást igen. Persze ez neki nem elég.

Nem kerültem elég elit környezetbe, nem klasszikus értelmiségi lett a férjem.

Időnként még én is elhiszem, amiket mond, hogy rossz úton járok, de lényegében változtatni nem tudok rajta, már nincs bennem lendjület, nincs hozzá erőm.

Ő viszont kiégett lett attól, hogy nem valósítottam meg, lényegében nem is az én, hanem a saját elképzeléseit.

az én szüleim csak azt érték el hogy 16 évesen elköltöztem. apám részeges szemétláda,egy utolsó féreg,vert sokszor,és jobbára ok nélkül,még most is keresztbe tesz nekünk,hogy különköltöztek. anyám nem nagyon foglalkozott velünk,csak néha rájött hogy van gyereke is.

mióta külön élek,anyámmal jó a viszonyunk,és együtt fáradozunk azon,hogy megbosszuljuk amit apám velünk tett.

párommal élek már egy éve. 17L

Nos mi négyen vagyunk tesók,mindannyian lányok.Nem volt nálunk szigorú nevelés,sőt sok mindent ránk hagytak,magunknak kellet intéznünk a saját dolgainkat,de nem zülöttünk el a figyelem,és szigor hiánya miatt.

Nálunk a jelmondat a magadnak tanulsz,fiam volt.Soha nem kérdezték ki a leckénket,anyu nem járt még szülőértekezletre sem.Azt mondta,minek,ha minden rendben van veletek.Kb negyedikes korunktól magunknak intéztük a sulis cuccok vásárlását,ruhavásárlást,sőt még a családi vásárlást is rendszerint mi intéztük.Elmentünk a tesómmal,és kész.Akkor nagyon utáltuk,jó lett volna,ha velünk jön.

Amikor szórakozóhelyekre kezdtünk járni,soha nem volt időpont amikorra haza kellett mennünk.Soha nem féltettek,hogy rossz útra megyünk,vagy rossz társaságba keveredünk.A középiskolában úgy kijártam a 4 évet,hogy anyám 1x volt a suliban,beíratni.Húgomnak nem is járt az iskolájában,mert még a ballagásakor is pont beteg volt.

És érdekes módon mindig mindent tudott rólunk,hogy miért?Mert bizalmas viszonyban voltunk,mindent elmondtunk,neki,ha nagyobb gondunk volt ott volt a háttérben.Szóval önállóságra nevelt minket,megbízott bennünk,ha kellett támogatott,meghallgatott.

Mikor 17 évesen komoly barátom lett akkor elvitt a nőgyógyászatra,és fogamzásgátlót íratott nekem.Akkor tudtam meg,hogy a nővéremmel ugyan így tett.A két kisebb tesónkkal már mi mentünk.Hetente 1x,2x még a barátunknál is aludhattunk.

Most 30 körül vagyunk, mindannyian házasok.20,10,10,5 éves kiegyensúlyozott házasságokban élünk.

Dolgozunk tanulunk,7 unokát nevelünk neki,most egyedül én nem tanulok négyünk közül,de szeptembertől én is tervezem.

Szóval összefoglalva fura dolog a nevelés,ha én ilyen anyáról olvasnék,mint az én anyám,akkor azt mondanám,hogy nemtörődöm,lusta.De mégiscsak célja volt,hogy talpraesett,alkalmazkodó,felelősségtudó,kreatív gyerekeket neveljen,és sikerült neki.

Tényleg,ha megyek meg is köszönöm neki!:)

Én is így nevelek,a férjemnek tetszik,de más anyák sokszor furin néznek rám amiért nem lihegek folyton a gyerekeim nyakába!:)