Miben hasonlítasz a szüleidre és miben különbözöl tőlük? A velük való kapcsolatod / rád gyakorolt hatásuk mennyire befolyásolta hogy milyen emberré váltál?

Jól főzök, ebben hasonlítok anyura, apámra max. annyiban, hogy nem vagyok hízásra hajlamos, de erre vonatkozólag anyutól is örököltem, mert annyira meg nem vagyok sovány, mint apám (anyu duci, apám sovány, én pont kettőjük között).

Nem jó a házasságuk, így sajnos nem túl jó a kapcsolatom velük, csak ha épp nincs probléma, viszont azt megtanultam, hogy amit ők megtettek fiatalon, és nem változtattak, azt én ne úgy csináljam, mert olyannak lehet baja belőle, aki semmiről nem tehet (pl. gyerek), szóval nem házasodok fellángolásból, főleg, ha még szeretek mást, nem jó a kutyaharapást szőrével gyógyítani, ha bebizonyosodik, hogy egy agresszív, erőszakos, akarnok, makacs ember a fellángolásunk tárgya, akkor nem szabad évekig húzni és halogatni a válást, akármilyen nehéz, inkább válni kell, mint hogy több ember is idegileg kikészüljön.

Azt hiszem jó nevelést kaptunk tőlük a tesóimmal,hasznos tagjai lettünk mindannyian a társadalomnak,mivel ők is mindíg dolgos emberek voltak.

Nyitott,empatikus,érdeklődő,mindíg tanulásra,tapasztalatszerzésre kész ember vagyok mint az Anyukám.

A férjem szerint nagyon hasonlítok rá,szerinte mindent képes vagyok megoldani,mint az anyám.Még a hegyeket is elhordom.

De viszont sokmindenben tudatosan nem akarok hasonlítani rá.Pl:én sosem választanám azt,hogy háztartásbeli legyek,és mindíg szeretnék anyagilag is hozzájárulni a családi kasszához.

A másik,állandóan főzött,mosott,takarított,kapált,ez midíg fontosabb volt neki mit a gyerekei,mert ránk örökké kiabált,hogy húzzunk el a szeme elől,mert neki dolga van.Így teltek a karácsonyok is,arra emlékszem,hogy kiabál,hogy rakosgassuk már azt a nyamvadt cukrot a fára,mert neki hozzá kell fognia 4 félét sütni.

Mondtam is a férjemnek,hogy ha úgy beszélnék mint a gyerekekkel mint az anyám akkor szóljon rám.

De hát ugyan azok a mondatok jönnek ki folyton a számon,ezen szoktunk nevedgélni a tesóimmal,hogy ők is ezt csinálják.Anyunak persze ez rosszul esik.

Én mindkettőjükre hasonlítok. Anyumtól örököltem a rossz természetemet, a hajamat, a szem színemet, és hogy hízásra hajlamos vagyok. Apumtól a humorom, és a természetem másik részét is, ami a hozzáállásomat jelenti a dolgokhoz. Egy harmadik részem meg csak úgy kialakult, pl a nagy szám. És mindkettejüktől közösen örököltem az állatszeretetemet.

Amit tőlük tanultam, hogy inkább éljünk szegényen békességben, mint szétszakadjon a család. Megtanultam tőlük, hogyan kell szépen ünnepelni a karácsonyt, hogyan lehet jó szülinapi zsúrokat összeütni. SZóval én is olyan nyugodt családi légkört szeretnék majd, és olyan összetartó családot, mint amilyenek mi voltunk, és kicsit csonkán vagyunk is.

Huhh... szerintem sokmindenben hasonlítok rájuk de inkább anyura. Szeretném is követni majd az ö nevelési stratégiáját. De van amiben direkt nem. Pl. apám alkoholista, éppen ezért alkalmakon kívül egy korty alkoholt nem fogyasztok, mindketten dohányoznak, pont ezért soha életemben mégcsak ki se próbáltam. Természetre annyiban nem hasonlítunk, hogy én félek mindentöl, inkább meghúzódom míg anyu diszkréten de megmondja mindig a véleményét. Abban hasonlítunk, hogy ö is utál fözni, én is, pont ezért nem is gyakorlom. Még sokminden van csak nem jut most eszembe. De pl. a gyerekemet is ugyanilyen szabadelvüen nevelem majd mint ö engem.

22/L

A szüleim szeretik egymást, és jó házasságban élnek. Jó kapcsolatom van velük, és 90%-ban ez befolyásolta hogy milyen ember lett belőlem. Elsősorban érzelmileg kaptam és láttam tőlük sokat: amennyi szeretetet látok a kapcsolatukban én is legalább annyit próbálok adni az én szeretteimnek és nekem is nagy szükségem van rá. Sok szabadságot kaptam tőlük, és ez miatt hamar felnőttem, de nem bántam meg. Mert utána a beszélgetéseink során már tőlem is tanultak egy-két dolgot, és éreztem hogy büszkék rá hogy így neveltek és hogy ilyen élettapasztalata és felfogása van a lányuknak :) Általában mindent meg tudunk beszélni.

Külsőleg megoszlik a vélemény hogy kire hasonlítok: minden rokon mást mond :D De az alkatom és hajam egyértelműen anyukámra, a szám és a tekintetem pedig apura emlékezteti az embereket.

Belsőleg olyan türelmes és megfontolt, komoly vagyok mint apu, és bár szétszórt vagyok de tudok beszélni az érzéseimről mint anyu. :)