Miért nem értik meg, hogy én ilyen magamba fordult vagyok?

Miért lenne feltétlenül az a lényeg, hogy hallják? A saját örömére nem játszhat?

Kérdező: legyints te is és továbbra is gyakorolj akkor, amikor akarsz. Egyébként tipp, hogy alacsony az önbizalmad vagy megfelelési kényszered van, ezért is zavar, ha hallja valaki. Próbálj szert tenni egy kis magabiztosságra, higgy magadban és a képességeidben.

Simán játszhat a saját örömére, de zeneiskolába akkor felesleges járni. Ha valaki erre oktatja, annak hallania kell.

Ez olyan, mintha azt mondanám, nem írok matekdogát, értem az anyagot, csak nem akarom, hogy lássák, ahogy számolok.

Én teljesen megértem a kérdezőt, és szerintem ezt az tudja igazán megérteni, aki szintén tanul zenélni.

Lehet attól még valaki tehetséges, hogy hiányzik belőle a szereplési vágy. Én 4. éve tanulok gitározni, de a mai napig csak a párom előtt tudok önfeledtem, meg esetleg a tanárom előtt, de már ott is gyakran megesik, hogy amit itthon még tudtam, azt már nem tudom mire oda érek.

Ez amúgy nem magadba fordulás, nagyon sok ember képtelen produkálni mások előtt.

Én elég nyílt vagyok más dolgokban, de ez nekem sem megy. Mindig felveszem az itthoni játékaimat, és ha valakinek büszkélkedni akarok, inkább a felvételeket szoktam megmutatni, mintsem előadjam helyben. Nem jó az a tanács, hogy azt írják, hagyd abba, meg mi értelme, mert ha nem is fogsz soha hangversenyre menni, de tehetséges vagy, még simán csinálhatsz stúdióalbumit. De lehet, hogy az önbizalmad is megerősödik később.

Első vagyok, én is csak itthon énekelgettem, és rögtön elhallgattam, ha valaki hazajött. De mikor elmentem tanárhoz megtanulni énekelni, ott az volt a dolgom, hogy előtte énekeljek.

Hiába voltam lámpalázas, hiába szégyelltem, akkor is megtettem, mert vállaltam.